Minden tinilány megőrült érte…Még Te is!

Miattad lettem indiánfőnök (nő) a 4. b osztályban (talán én voltam akkor az első női vezető).

Így aztán bátran, az igazság oldalán harcolva szabadon gyilkolászhattam örökös ellenségemet, Ágit. Legfőbb bűne az volt, hogy szintén kitűnő tanuló, de értelmiségi gyerek volt.(ő a cowboyokat gyűjtötte maga körét).

Elszabtam anyu kedvenc juhmappa bőrszoknyáját,(akkor kaptam ki életemben először) hogy gyöngyöket és rojtokat varrjak rá. Összelopkodtam a legdíszesebb kakastollakat, hímeztem a színes fejpántokat, mert neked akartam tetszeni, alig tizenévesen.

Éjszakákon át arról álmodoztam, hogy egyszer indián csatakiáltások közepette felkapsz sebes vágtájú lovadra, kiszabadítasz a vérszomjas irokézek karmai közül, és a wigwamodban két erős karod közé ájulok majd…(A szomszéd Józsinak miattad nem lehetett akkor még esélye se nálam.)

Hollófekete hosszú hajaddal, csillogó rézbőröddel, duzzadó izmaiddal (no szteroidok!) nekem egyszerre voltál Rambó és James Bond.

Minden kelet -európai lány gyilkolt volna érted!

Te voltál a legnagyobb indián az Elbától keletre, aki mindig a jó ügyért harcolt és hősiesen küzdött az utolsó csepp vérig az emberek jogaikért.

Akkor dagadt meg a házi könyvtáram is! Faltam az összes Karl May és J. F Cooper könyvet, hogy az indiánok ősi, izgalmas és titokzatos világát minél jobban megismerhessem.

Minden jó szándékú indiántörzs nevét tudtam, mert hol az apacsokat, hol a mohikánokat, néha meg a dakotákat vezetted a harci ösvényeken.

Két -három szobafestést is megúsztam, mert képeid örökös tapétaként díszelegtek a falon.

Bármilyen néven is tűntél fel, Osceola, Ulzana, vagy Tecumseh, azonnal felismertelek a mozivásznon, vagy a tv képernyőjén.

Az sem érdekelt, hogy nem vagy valódi indiánvér.

Az igazi nagyfőnök számomra mindig Te maradsz, életem legszebb korszakából!

Uff, én beszéltem!

KrajcsóJudit