Nem elég csak szeretni…

Szemünk fénye a gyermek. Minden egészséges gondolkodású és érzületű ember vágyik rá. Többségében először még azok is örülnek neki, akik nem éppen akkor vágytak rá, amikor megszületik. Bár az utóbbi években egyre sűrűbben hallani elhagyott csecsemőről. (Ne csak a "látványos" esetekre gondoljanak, amikor a kórház elé kitett inkubátorban találnak meg reggel egy csecsemőt, hanem azokra is, akik kórházban születnek, majd az anya nem viszi őket magával.) S, akkor ne is beszéljünk a titokban megszült, majd megfojtott csecsemőkről.

Kinek a felelőssége, hogy minden gyermek várt és vállalt csecsemőként szülessen meg? Sokan hajlamosak a társadalmi, szociális környezetet hibáztatni a bevezetőben jelzett esetekért. Pedig ez is elsősorban a szülő felelőssége. Nem (csak) az akaratlanul anyává lett lányé, vagy asszonyé. Hanem bizony az ő szüleiké. Akik megszülték őket akart és vállalt gyermekként, majd nem figyeltek rájuk eléggé, nem foglalkoztak vele, nem tanították meg őket a párválasztásra, a nem kívánt terhesség elleni védekezésre, a felelősségvállalásra.

Ez egy ördögi kör, mely generációk óta kísért. Ám középpontban mindig a gyermek iránti felelősségtudat áll. A mai felgyorsult, globalizálódó, elüzletiesedő világban pedig, a legkiszolgáltatottabbak éppen a gyermekek. Ártatlanok abban, hogy a világra jöttek. Ártatlanok abban az értelemben is, hogy még nem ismerik a világot, s annak mocskos oldalát. Védtelenek, mert nem ismerik a védekezés szabályait, miközben pedig értelmük nyílik, s egyre kíváncsibbak mindenre.

Kétségtelen, hogy szülőnek lenni nem könnyű feladat. Semelyik korban nem volt az, ám a gyermek iránti felelősség elsősorban mindig a szülőé. Figyelni rá, óvni őt a veszélyektől, tanítani az élet dolgaira elsősorban neki kell. Mindennap, és minden pillanatban, amikor vele van, és egy életen át. Hogy soha ne válhasson áldozattá. Akár bűncselekmény, akár baleset áldozatává. Egyetlen szülő sem háríthatja át a felelősséget teljes mértékben a társadalomra, és tárhatja szét kezét tehetetlenül, hogy "nem tudok vele mit kezdeni", ha elcsavarog, ha droghoz, vagy rossz társaságba menekül.