Anyaság, akkor bűntudat
„Jó anya vagyok?”
Előbb-utóbb szinte minden édesanyával előfordul, hogy sok minden miatt lelkiismeret-furdalása van. Úgy tűnik, az anyaság és a bűntudat kéz a kézben járnak. Dr. Darida Ágnes, életvezetési tréner néhány hasznos gondolattal, megszívlelendő tanáccsal segít túltenni magunkat a felesleges önbántalmazáson.
Romboló bűntudat
A másik eset a romboló bűntudat. Amikor a tettünk kapcsán arra a következtetésre jutunk, hogy rossz anyák vagyunk. Haragszunk magunkra, frusztráltak vagyunk, kritizáljuk és büntetjük magunkat.
A destruktív bűntudat miatt vagy nem teszünk meg olyan dolgokat, amik „csak” nekünk fontosak, feltöltenek minket, vagy megtesszük, de közben mardos a kétség, lelkifurdalásunk van, így nem tudjuk igazán élvezni.
Külső és belső elvárások, amelyek erősíthetik az anyai bűntudatot
Érdemes végiggondolni, vajon milyen külső és belső elvárások erősíthetik az anyai bűntudatot. Milyen önkorlátozó hiedelmek akadályozhatnak meg abban, hogy magunkkal is törődjünk?
Sok mindenkinél jelen vannak az alábbi meggyőződések:
- „Minden szabadidőmet a gyerekeimmel kell töltenem.”
- „Ha külön programra vagy egyedüllétre vágyom, rossz anya vagyok.”
- „Önző dolog magammal foglalkozni.”
- „A lustaság bűn.”
- „Mindig valami hasznos dolgot kell csinálnom.”
- „Majd akkor pihenek, ha minden feladatommal elkészültem.”
- „Mindig makulátlan rendnek és tisztaságnak kell lennie otthon.”
- Nálad ezek közül melyik szokott megjelenni? És még mi más?
Vajon honnan, kitől erednek ezek az elvárások?
Gyerekkorodból, mert láttad, hogy a nagymamád, anyukád állandóan sürög-forog, egy percre sem áll meg? Vagy szóvá teszi az anyósod, ha külön programot csinálsz magadnak? Nyomasztanak a közösségi médiában látott szuperanyák, akik a mindig rendezett házukban vidáman sütnek-főznek, és ezer programot szerveznek a gyerekeiknek? A barátnőidet jobb anyának gondolod, mint magadat, és hozzájuk próbálsz hasonlítani? Sok hasznosnak tűnő tanácsot olvastál a gyereknevelési könyvekben, fórumokon, és azt se tudod, hogyan kezdj hozzá a megvalósításukhoz?
Bár gyakran azt hisszük, hogy a külső, a másoktól jövő elvárások nyomasztanak minket, ez nem teljesen így van. Mert valójában csak akkor hatnak ránk, ha mi magunk is azonosulunk velük, és igaznak gondoljuk, magunkra vesszük ezeket. Különben mondhatna bárki bármit, nem érdekelne. Tehát valójában a saját magunk felé támasztott elvárások, amik korlátoznak és nyomasztanak minket.
Hozzászólás zárolva.