Önök kérték…mi meg „Retroban” nyomjuk!
Nem kevés munkával és kitartással, minden dolgozó betuszkolta kis családját a járgányába, és illedelmesen kigördültünk a már említett Feszenkó-parkba. A műsor eléggé kiszámítható volt.
Tudják Önök kicsoda Feszenkó?
Ugye, hogy nem? Nos, bevallom hősiesen, én sem, pedig kisgyerekként minden évben találkoztam ennek a különös nevű bácsinak a nevével, amit előszeretettel torzítottunk el vulgárisabb nyelvi szférákba.
Akkoriban még műanyag tubusból szopogattam ki a jobb sorsra érdemes Limo port, és türelmesen magyaráztam Oriza tápszeren szocializálódott barátnőimnek, hogy kell szakszerűen elfogyasztani a Kojak nyalókát.
Ez az a korszak, amikor már nem kellett díszbe vágni magunkat, hogy zászlókat lengetve, idvezült mosollyal arcunkon vonuljuk utcára, és integessünk a tribünön feszítő helyi fejeseknek. De a látszatra és a „kirakat” berendezésére azért adni kellett; pedig hátul, a raktárban már a patkányok rágták az árut…
Így fejet hajtottunk a kisvárosi elvárás előtt, és minden május elsején mi is menetrendszerűen felsorakoztunk a többi családdal egyetemben az NDK mini, kék-fehér színben pompázó autócsodáival a Pincegazdaság (a környék borkészítésének fellegvára) elé.
Nem kevés munkával és kitartással, minden dolgozó betuszkolta kis családját a járgányába, és illedelmesen kigördültünk a már említett Feszenkó-parkba.
A műsor eléggé kiszámítható volt:
- A szakszervezetisek kölkei megkapták a soron következő kék vagy piros, fehér pöttyökkel borított gumilabdát ajándékba.
2. Apáink tüzet raktak, majd többnyire szénné égettük a kincstári szalonnát és hagymát.
- Ezután néhány kör futkorászás következett a parkban a panelból kiszabadult egyedeknek.
- Végül mindenki kikönyörögte a nélkülözhetetlen héliumos lufikat, amiket én speciel otthon mindig beeregettem a szekrénysorunk mögé, ahonnan csak a tavaszi nagytakarítás során került elő. Cafatokban.
Hamarosan véget ért ez a látszat világ. Elszálltak vagy kipukkadtak a léggömbök, lehullottak a díszletek. A parkban azóta kiszáradt a patak, eltűntek a tűzrakó helyek. A Feszenkó nevet pedig illedelmesen elfelejtettük.
De a múltkor felfedeztem, hogy újra piacra dobták a Kojak nyalókát.
Bár szerény vélemény szerint, ez már nem az igazi, csak amolyan evickélésféle a retro jegyében.
Hozzászólás zárolva.