„A gyász mindenkinél más. Lelki hullámvasút, a születés és a halál, mindkettő olyan megrendítő pillanat, amelyekre nem tudunk hatni. Az utóbbi persze, más, hiszen a nagy veszteséget nehéz befogadni – tett kivételt a témát illetően Szabó Győző kollégájának a Blikk+Győzőben Pokorny Lia.
Hozzátette: „Egy szakítás után még reménykedhet az ember, amiből erőt meríthet a túléléshez, egy veszteség után azonban nincs mód és esély, hogy újra beszélhessen vele”.
Hatalmas fájdalmakkal jártak a tragikus eseményt követő idők. Volt, amikor úgy érezte, minden rendben, majd húsz perccel később rosszul lett. Attól függetlenül, ki hogyan éli meg a gyászt, magából kibeszélve vagy bezárkózva, azt tanácsolja, hogy szakember segítségét kérjük.
„Az előadásokon keresztül tudtam beszélni a fájdalmamról, ami nagy segítség volt. Végül megértettem, hogy bár a fájdalom jön velem tovább, de a veszteségből építkezni is lehet. Ilyenkor óhatatlanul megfordulhat az ember fejében, hogy lehet, ebből nem tud felállni, de úgy gondolom, nekünk, akik itt maradunk, fantasztikus lehetőség ez arra, hogy az életet válasszuk” – mondja a színésznő, aki a járvány előtt nagy sikerrel játszotta Dolgok, amikért érdemes élni című egyszemélyes darabját.
Ma úgy véli, hogy az embernek nem csupán egy társa lehet, és egyedül is élhet boldog életet. Fontos, hogy mindenki, aki elveszíti a szerettét, maradjon nyitott, befogadó. Túl rövid az élet, és nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Anyaként nem engedhette, hogy ne élje túl ezt. Ha magára is zárta a szobaajtót, és némán üvöltött a fájdalomtól a párnába, akkor sem hagyhatta, hogy a fiam azt lássa, elveszítheti az anyukáját.
„Misi születése után éreztem, ezerszer nagyobb erőm van, mint képzeltem, és ez mindenen átsegít. Ez akkor sem volt másképp” – teszi hozzá Lia.
Hozzászólás zárolva.