Rablót fogott százas mellbőséggel?!

Múlt héten kikapcsolódtunk és gyakran a véletlenre bíztuk, hol kötünk ki. Így tévedtünk be utazgatás közben a Szoborparkba is, ahol igazi klasszikusokra csodálkozhattunk rá újra: Lenin, Kun Béla, ifjú munkás és szovjet hősi katona. Monumentálisak dagadó izmokkal, lesújtó öklökkel…Nem is ragozom.

Ahogy kisétáltunk a Szoborpark kapuján, azon méláztam, hogy tényleg elég volt-e a köztéri szobrok eltávolítása a rendszerváltáshoz. Ha ugyanis a gyanútan turista, ne adj Isten, betéved a helyi toalett feliratú helyiségbe, joggal merül fel benne a kérdés, hogy vajon ezt is az előző rendszerből menekítették-e ide.

Az angol úriember, aki utánunk merészkedett be a szottyosan koedukált mosdóba, mindenesetre remegő hangon érdeklődött, hogy ez ugye már nem a kiállítás része.

Megnyugtattam hogy nem. Ez már a jelen.

Szóval még el sem hessegettem a múlt szellemeit, amikor belecsöppentünk egy mini-magyar valóságsó kellős közepébe.

A mellettünk parkoló kocsi külföldi tulajdonosa épp előttünk készült ráébredni a valóságra: nem ő felejtette nyitva a kocsiját. Nem ám. Ezt biza’ feltörték, és kirabolták. Kétezer euró és grátisz repülőjegyek. Ma utazott volna haza.

A helyi taxis segítőkészen hívja a rend őreit, akik meglepő gyorsasággal érkeznek a tett színhelyére. De ezen a ponton az eddigi gördülékenységet némi kommunikációs malőr akasztja meg.

Mert ugye, hát nem olyan egyszerű jegyzőkönyvet felvenni angoltudás nélkül.

Vakarja is a fejét nagy zavarában a két ifjú Sherlock Holmes. Még szerencse, hogy a taxis valamelyest uralja a helyzetet, és vázolja az eseményeket, bár ez nem teljesen jó így…

Mi is legyen?

S ekkor, mint Zeusz fejéből Pallas Athéné, pattan ki a mentő ötlet egyikük fejéből:

Hívjuk a Józsit, az majd elbeszélget vele. Milyen szerencse hogy Józsi tud angolul – vége hát a kínkeserves tépelődnek, visszaballagnak a szolgálati kocsihoz, egy gyors hívás, és várják a mentőangyalt.