Rejtélyes gyilkosság egy sütőkemencében

Georg Osseg, egy amatőr archeológus először a II. világháború környékén hallott történeteket egy kis faluban a Boszorkányok Erdőjéről. 17 évvel később, mikor már tanárként dolgozott, visszatért ebbe a Frankfurt melletti településre, hogy felderítse azokat a különös jeleket, amelyekre korábban bukkant, és amelyek megerősíteni látszottak elképzelését: Jancsi és Juliska története valós eseményeken alapul.

A nyomozás során alaposan áttanulmányozta Grimmék Jancsi és Juliska történetét, és igyekezett úgy tekinteni a szövegre, mint egy bűnügy hiteles dokumentumára.

A mese alapján sikerült beazonosítania, hogy a spessarti erdő keleti részén, valószínűleg egy hegyen lakhatott a favágó és családja (a mese elején van egy rövid utalás a fényviszonyokra, ebből sikerült rájönnie).

Az erdőben sétálva, ahol a favágó családja is járhatott, hirtelen egy ismerős útra lelt. Rájött, hogy egy régi Grimm-könyv illusztrációjaként látta ezt a helyet korábban.

Az általa kikövetkeztetett helyen azonban szomorúan kellett tudomásul vennie, hogy sajnos a házat, ahol a család lakhatott, már lerombolták. (1954-ben)

A következő megoldandó probléma egy pihenőhely felkutatása volt. A mese szerint ugyanis a favágó azt mondta, hogy a gyerekeket az erdő legsűrűbb részébe viszi majd, ahol tüzet gyújt.

Tüzet az erdőben? Egy favágó?

Nos, a kutató ezt felettébb különösnek találta. Ez valószínűleg akkor egy tisztáson lehetséges.

Tovább olvasta hát a szöveget: a gyerekek, hallván, hogy magukra akarják hagyni őket, az út mentén kavicsot potyogtattak a földre. Ehhez a 8 év körüli Jancsi megtöltötte a zsebeit, és a házuktól a tisztásig mindig elejtett egyet, amikor az előzőt már alig látta.

Ossegnek is egy 8 éves fiú segített elvégezni ezt a kísérletet: teletöltötte a gyerek zsebét kavicsokkal, aki aztán előírásszerűen elpotyogtatta őket. Igen ám, csakhogy semmiféle tisztást nem találtak.