„”Szőrnyű inzultus a 6-os villamoson!”

Az eset megtörtént, a helyszín a 6-os villamos.

A Keleti Károly utcánál felszállt egy öreg nő, kb. olyan sminkkel és ruházatban, mintha most múlt volna tizenhat. Arca pirospozsgásra kimázolva, rózsaszín csókos száj, olcsó kölni-szag terjengett körülötte, csiricsáré sárga-piros-lila szín-összeállítású ruhájához nem nagyon ment a barna, rozzant műbőr szatyor. Alig hogy becsukódtak az ajtók, irtózatos tolongásba kezdett az amúgy is tömött villamoson, ezzel is demonstrálva, hogy neki márpedig ülőhelyre lenne szüksége. Talált is egy megfelelő alanyt: punk frizura, biztosítótűkkel teleaggatott farmerdzseki, néhány karika a fülében, és vadul rágta a rágógumit, néha nagy „lufi”-kat fújva. Na, öregasszony el is kezdte lökdösni a szatyorral, meg dülöngélt, nyögdécselt. Meg is jött a várt eredmény, fickó nem bírta tovább és felugrott. Ingerülten odaszólt az öregasszonynak:

– Tessék, üljön le, vén k…a!

Öregasszony még levegőt sem kapott, elkezdett hápogni, hangosan sikítozott, hogy „Hallotta, hallotta, hallotta…” közben kereste a megfelelő alanyt, aki őt megérti. A közelben állt egy idősebb fehérhajú úriember, sétapálca a kezében. Öregasszony hozzá sietett segítségért:

– Hallotta uram, mit mondott nekem ez a taknyos?? Azt mondta NEKEM!!!!, hogy VÉN K…A! Nekem, azt mondta nekem….

Mire az öregúr:

– Ne izgassa fel magát drága hölgyem, én is megvan már vagy 10 éve, hogy nem praktizálok, mégis mindenki doktor úrnak szólít!

-k-