Nyaralás költséghatékonyan, avagy hogyan kíméljük a pénztárcát a Balatonnál
Egy pár napos, vagy akár egyhetes balatoni (vagy Balaton közeli) nyaralás is komoly nyomás alá tudja helyezni a családi büdzsét. Szerkesztőségünk egyik tagja idén apás-fiús nyaralást szervezett gyermekével; a személyes beszámolóból – többek között – kiderül, milyen költségekkel érdemes számolni.
Tele a hazai sajtó olyan történetekkel, hogy mennyire megterheli a családi költségvetést már egy pár napos belföldi nyaralás, nem is beszélve a hosszabb kiruccanásokról.
A statisztikai adatok szerint pedig egyre kevesebben engedhetik meg maguknak ezt a luxust, és a szabadságukat jórészt otthoni programokkal igyekeznek színesíteni.
A tényeket nem kívánjuk kétségbe vonni, pláne nem akarjuk ezeket cáfolni, mindössze arra teszünk kísérletet, hogy egy személyes példán keresztül bemutassuk, „lehet más a nyaralás”, hogy apró és ötletes praktikákkal valamicskét talán le tudunk faragni a nyaralás költségeiből.
Először szerveztünk apás-fiús nyaralást
Az volt a kívánsága hétéves fiamnak, hogy sátorozzunk. Az ötlet nem volt ellenemre, hiszen tinédzserkorom vándortáborai fiatal éveim legszebb emlékei közé tartoznak, az pedig, hogy az évek előrehaladtával egy kicsit derékfájósabb lettem, járulékos költségként bevállalhatónak tűnt.
Irány a sportáruház ( pontos neveket és fillérre pontos összegeket – érthető okok miatt – írásunkban nem szerepeltetünk), a legolcsóbb háromszemélyes sátor, és két polifoam, és már ugrott is egy tízes.
Mivel idén tervbe vettük, hogy horgászni is fogunk, a következő utunk egy apró horgász szaküzletbe vezetett: sneciző bot (három méteres), kis hal fogására alkalmas horgászfelszerelés, hét éves gyereknek éves horgászengedély, és az ország összes természetes vizére egy újabb engedély, nos mindez összesen egy ötösből ki is jött.
Általában a szállás az, ami igazán meg szokta dobni a nyaralások költségeit. Ebben nekünk szerencsénk volt, bár ez a szerencse viszonylagos, hiszen benne van pár évnyi barátság, és személyes jó viszony is.
Szállás szívességből
Az élet úgy hozta, hogy egy somogyi falu első embere néhány éve szerette volna megjelentetni a település népművészetét összefoglaló munkát, a feladat pedig engem talált meg, baráti szálakon keresztül.
A kötet összeállítása, szerkesztés, a nyomdai munkák megszervezése kedvemre való munka volt, örömmel végeztem, olyannyira, hogy amikor szóba került a javadalmazás, az anyagik szóba sem kerültek, csak annyit kéretem, hogy egyszer pár napot hadd töltsek el a falu szőlőhegyén egy kedves kis présházban.
Az alkalom most jött el, fiammal a sátrat a szőlőhegyen vertük fel, a kilátás gyönyörű, a kaland pedig már alapjáraton biztosított. Pénzbe pedig (gyakorlatilag) nem került, és azt gondolom igazán itt tudtuk legjobban megfogni a kiadásokat (ismerve a Balaton környékén mára igencsak elszállt szállásköltségeket). Sokat beszélünk az úgynevezett sharing economy-ról, azt gondolom kicsiben mi most ezt valósítottuk meg, bár lehet, hogy csupán a cserealapú gazdaság korai viszonyait képeztük le ismét, immár a 21. században.
Hozzászólás zárolva.