„Szeretem a szőlőm” – interjú Lenkey Géza szőlőbirtokossal
Van egy pincészet Tokaj-Hegyalján, Mádon, amely a Lenkey családé. Ezen a helyen szenvedéllyel és odafigyeléssel készülnek a borok. A szőlőtőkéket gyermekükként szeretik a tulajdonosok, akik tényleg nem a mennyiségre hanem a minőségre törekszenek. Immár húsz éve.
Adott egy összetartó család, melyben az édesapa csak hobbiszinten borász. Ám sehogy sem sikerül eladhatóvá tennie a borát. Ezért a gyerekeik, Géza, Csaba és Krisztina – akik Budapesten élnek – úgy döntenek segítenek neki. De a sors közbeszól, a gyerekek elveszítik édesapjukat. Ám megmarad az öröksége, a szőlőbirtok. A legnagyobb fiú pedig úgy dönt, csak azért is lesz olyan boruk, melyre apjuk is büszke lehet. Kétlaki életbe kezd, ingázik Mád és Budapest között, közben pedig kitanulja a szakmát. Valahogy így kezdődött húsz évvel ezelőtt a Lenkey-pincészet története. A többit mesélje el nekünk Lenkey Géza maga, a Lenkey-pincészet egyik tulajdonosa.
Nagyon romantikusan indul a történetetek. Három testvér megörököl egy pincészetet a festői szépségű Mádon. Mennyire volt nehéz elkezdeni a borászkodást?
Nagyon-nagyon nehéz volt. Jóformán semmit nem tudtam az egészről. Nem ismertem senkit a szakmából, de valahol a szívem legmélyén világosan tudtam mit akarok megvalósítani. Ez adott erőt ahhoz, hogy folytassam a munkát. Édesapánk 1999 nyarán megvásárolt tíz hektárnyi
szőlőföldet Tokaj-Hegyalján, Mádon és Bodrogkeresztúron. Mi, a három testvér – húgom Krisztina, öcsém Csaba és jómagam Géza – fel sem fogtuk, hogy mit jelent ez, és hogy mennyire meg fog változni addig szinte gondtalannak tűnő életünk. Eleinte ment minden, mint a karikacsapás. Apu lent Mádon borászkodott, a testvéreim és én Budapesten igazgattuk esztergályos műhelyeink ügyes-bajos teendőit. Kéthavonta lelátogattunk Hegyaljára, megnéztük a “Hegyfarkat”, (talán ebből a dűlőből a legszebb a kilátás!) megkóstoltuk a borokat a pincében, majd elmentünk ebédelni a Sárga Borház nevű étterembe, ahogy az egy “igazi földbirtokoshoz” illik. De édesapám elment, és azóta minden megváltozott.
Ma már csak a szőlészettel foglalkozol? Csak a boroknak szenteled az életed?
Szeretem a szőlőm, de még az esztergályos műhely kezét sem tudtam teljesen elengedni. Azt az öcsém vezeti és néhány termékünkhöz erősen kötődőm. Én hetente utazom Mádra, az összes dűlőnket meglátogatom, a pincében az összes hordót végigkóstolom, és már csak ritkán járok ebédelni a Sárga Borházba…Csaba öcsém zsörtölődik néha, hogy mire költöm el azt a sok pénzt Mádon – mire Anyukám csak annyit mond neki: –“ Kisfiam, Tokaj virul!„
Hozzászólás zárolva.