125 éves a magyar ajánlási ragjegy

Az ajánlási ragjegy az ajánlott küldemények jelzésére szolgáló, felragasztható, egységes mintájú, vágott, fogazott vagy átütött fogazású, kisméretű postai nyomtatvány. Először Poroszország alkalmazta 1865-ben. Nemzetközi forgalomban az UPU 1883-ban vezette be. Magyarországon az 1890. február 4-én kelt 60.817/1889. számú rendelet írta elő az ajánlási ragjegyek használatát. Jele az R, a francia recommandé szóból. Papírja, betűinek színe változó, de minden esetben fel van tüntetve az R, a felvevő posta, valamint a küldemény száma. Magyarországon az ajánlási ragjegy bevezetése előtt az ajánlás jelzésére az ajánlott, Recom., Recommandirt, még előbb az NB (nota bene, „jól jegyezd meg”) jelzéseket alkalmazták. Az ajánlási ragjegy, mint önálló gyűjtési terület a parafilatéliához tartozik. (Forrás: Bélyeglexikon, Magyarország ajánlási ragjegyei 1890-1977)

A bélyeghez tartozó szelvényen az ajánlási ragjegy 125 éves történetéből – a teljesség igénye nélkül – hat példányt emeltek ki. Az 1890-ből származó első ragjegy jellegzetessége, hogy a keret függőleges vonalai végigfutnak az íven, míg a vízszintes vonalak a függőlegesek között maradnak; emellett fontos ismertetőjele, hogy nincs fogazata. Két ritkaságszámba menő ragjegy került még a montázsba: a fekete keretes változat, amelyet csak néhány postahivatalban és rendkívül kis számban használtak, illetve a provizórikus Makó ragjegy, amelyet a második világháború után szükségmegoldásként helyileg állítottak elő. Három alkalmi ragjegy egészíti még ki a kompozíciót: az 1940-es, 50 éves jubileumi alkalmi ragjegy 1-es sorszámú példánya, valamint a Hungária 1100 bélyegkiállítás és a Pigeongram (galambposta) ragjegye.

Az évforduló köszöntésére – a szelvényes bélyeg kibocsátása mellett – alkalmi ajánlási ragjegy, ún. jubileumi küldeményazonosító is készült, valamint a megjelenés napján a Magyar Posta alkalmi bélyegzőt használt.

Nemrég Széll Kálmánról jelentetett meg bélyeget a Magyar Posta.