A babák, akik nem is sírnak
Egy távoli ismerősnek tutira bevált a leírt módszer, soha semmi problémájuk nincs, és különben is, a gyereknevelést túlmisztifikáljuk.
Így utólag úgy tűnik, a tuti módszer nem a babának jó, hanem a szülőnek. Persze biztos van olyan gyerkőc, akinek beválik, de a miénk biztosan nem ezek közé tartozik. Bármit is csinál az ember, az első három hónap mindenképpen fáj. Hozzászokni egy új közeghez, a világhoz, nem lehet egyszerű feladat, még jó, hogy nem emlékszünk rá. Ezért aztán ha sír a magzatom, felveszem. Mert miért kínlódjon egyedül, ha segíthetek neki. Lehet, hogy így is fáj a hasa, de legalább tudja, nincs egyedül, anya és apa itt van. Ranschburg pedig azt állítja, fél éves korig bármit is csinál a szülő, nem tudja elkényeztetni a babát. Én pedig inkább hiszek neki, mint Gina Fordnak. Ki az a Gina Ford?
Levontam a következtetést, persze csak magamnak, másra nem vonatkozik – még jó, hogy közel a harminchoz rájövök ilyen elemi dolgokra: a csodamódszereket jó elolvasni, csak nem szabad elhinni. Mindenki úgy csinálja, ahogy tudja és bírja. És az úgy lesz jó. A babának is és a mamának is.
Hozzászólás zárolva.