A depresszió betegség, amit gyógyítani kell!

• Mit tud tenni az a hozzátartozó, aki felismeri, hogy nagy a baj, de azt a standard választ kapja, hogy: nem megyek pszichiáterhez, nem vagyok hülye.

• Amikor felmerül, hogy valami gond van, a legfontosabb talán az, hogy semmiképpen se minősítsünk! Ne mondjuk, hogy: te ‘depis’ vagy, ez vagy az a bajod. Óvatosan fogalmazzunk! Jelezzük, hogy észrevettük a feszültségét, a nyomott hangulatát, hogy másképpen viselkedik, stb. Vessük fel, hogy talán érdemes lenne beszélgetni egy szakemberrel – erre már hajlamosabbak az emberek. De ha mégsem hajlandóak megtenni az első lépést – mert azért a depressziós emberekben van egy belső tagadás, kiváltképp a férfiakban -, segíthet a háziorvos is, ők is felismerik a depressziót, sőt akár el is tudják kezdeni a kezelést.

• Tényleg? Ezt alighanem kevesen tudják. Nagyon fontos információ.

• Pedig így van. Kezükben vannak azok a jogosítványok, amelyekkel ezt megtehetik, de akár el is irányíthatják a beteget pszichológushoz, pszichiáterhez. Az már a terapeuta feladata, hogy milyen kezelést igényel a beteg, és kettejük között aztán létrejöhet egy ’terápiás szerződés’, amelyben kölcsönösen vállalást tesznek, hiszen az orvos adja a szaktudást, de a páciensnek is aktívan közre kell működnie gyógyulásában.

• Feltétlenül boldogtalanság a kiindulópont? Vagy lecsaphat a depresszió olyanokra is, akik látszólag teljesen kerek életet élnek?

• Bárki lehet érintett, csak nagyobb a környezetet érintő sokk, amikor olyannal történik, akinek úgy tűnik, rendben van az élete. És ez a betegnek is óriási trauma. Sokan mondják, akik megtapasztalták, hogy inkább jöjjön egy vesekő, vagy epegörcs, mintsem hogy a depresszió tehetetlenségét még egyszer át kelljen élniük. Egyszer egy páciensem ezt úgy fogalmazta meg, hogy: „ez nem szomorúság, ez a semmi, de az ember belül százszor erősebben érez mindent, bele lehet fogyni a belső energiafogyasztásba. Csak ennek hatásfoka nulla, mert az ember nem látja értelmét, és nem kifelé, hanem befelé ég”. Egy depressziós ember képes egész nap egy helyben ülni és a legalapvetőbb dolgokat se teszi meg, sem a háztartásban, sem a munkájában, rosszabb esetben a gyerekét se tudja ellátni.

• Többször is említette a gyógyszereket, de sokan félnek attól, hogy függővé válnak tőle.

• Általánosan elterjedt tévhit, hogy az antidepresszánsokra rá lehet szokni, de ez nem így van.
  A nyugtatókra, altatókra, szorongásoldókra viszont igen, és rendszerint ezekkel keverik össze az emberek. Ugyanis ezekkel el lehet fedni egy enyhébb depressziót és akkor azt hiszik, meg is gyógyították magukat, holott nem. Az antidepresszánsok teljesen más hatásmechanizmussal dolgoznak, mint az előbb említett szerek, vagyis a szerotonin rendszeren keresztül hatnak. Ezeknek csak 10-14 nappal később érezhető a hatása és tulajdonképpen az agyi egyensúlyzavar helyreállításán keresztül oldódnak a depressziós tünetek. Ezen részben a negatív gondolkodást, részben az érzelmi mélypontnak a korrekcióját értjük. Vagyis nem úgy működik, hogy bekapom a tablettát és minden rendben van, hanem a gyógyszer folyamatosan korrigálja az agyi biokémiai egyensúlyt.

A cukorbeteget se nevezi senki gyógyszerfüggőnek, noha egész életében adagolja magának az inzulint, mert ez szükséges, hogy a cukorszintje rendben legyen. Ahogy a magas vérnyomásban szenvedőket se nevezi senki drogosnak, pedig ők is rendszeres gyógyszerezéssel tartják kordában a vérnyomásukat. A depresszió betegség! Tehát gyógyítani kell! És bizony vannak olyan depressziósok, akik életük végéig fenntartó gyógyszeres kezelésre szorulnak ahhoz, hogy megmaradjon a jó állapotuk. Fontos, hogy elérjük a teljes tünetmentességet, mert, ha egy kicsi is visszamarad, akkor könnyen visszaeshet a beteg. Ha ehhez az kell, hogy minden nap gyógyszert vegyen be, akkor ezt így érdemes csinálni. Semmiképpen sem szabad őket megbélyegezni.