A depresszió betegség, amit gyógyítani kell!

• Gyakori, hogy a depresszió társbetegségekkel jár együtt? Alkoholizmus, drog, társfüggőség, stb.

• Abszolúte, leggyakoribb az alkoholizmus, sőt erre külön szakkifejezés is van: alkoholizmussal szövődött depresszió. Angolul double-trouble, vagyis dupla gond, ami azért találó, mert sokszor el se tudjuk különíteni, hogy melyik hozta magával a másikat, vagyis melyik a primer és melyik a szekunder betegség. Van, hogy egy enyhe depressziót akar valaki alkohollal gyógyítani és ez csap át krónikus alkoholfüggőségbe; és van, hogy az alkoholizmusból lesz egy súlyos depresszió. A drogok is borzasztóan megnehezítik a dolgunkat, hiszen azok alapból kiölik a természetes örömforrásokat, ami ugye egy depresszív állapothoz vezet.

• Az öröm és az örömtelenség váltakozása adja a mániás depresszió alapját is. Könnyebb egy ilyen beteggel – gondolok itt arra, hogy viszonylag friss emlékei vannak a boldogságról – vagy akár pont ezért nehezebb?

  

• A bipoláris zavarban a mániás és a depressziós állapotok váltakoznak, de azért ne úgy képzeljük, hogy a ’fent’ az egy igazi boldogság. Sőt! Ilyenkor a beteg gátlástalan, kritikátlan és határtalan lesz – gyakorlatilag mindenben. Az evésben, ivásban, szexben, pénzköltésben, mindenkinek megmondja az igazát, stb. Ő remekül érzi magát, csak a környezete szenved. Aztán, amikor az egésznek vége, iszonyatos mélységbe zuhan, egyfajta önváddal, mert rádöbben mit csinált, így ők sokkal nehezebben élik meg a ’lent’ szakaszt. A bipolárosok között egyébként rengeteg művész van, sokan komoly karriert futottak be. Ilyen volt például Robin Williams is, aki ugye sajnos véget vetett az életének. Ebből a betegségből gyakorlatilag lehetetlen teljesen kigyógyulni, az ilyen páciensek esetében mindig nagyon oda kell figyelni, úgy fogalmaznék, hogy szárazon kell tartani a puskaport, mert bármelyik pillanatban lecsaphat bármely véglet. Ezért náluk különösen lényeges a fenntartó gyógyszeres kezelés, hogy megmaradjon a kívánt egyensúly. Gyakran folyamodunk ahhoz, hogy kórházban ápoljuk őket, mert sokszor ön- és közveszélyesek. Az unipoláris, vagyis a klasszikus depressziónál, többnyire akkor szükséges kórházi kezelés, ha a beteg öngyilkosságot követett el, vagy erre utaló jeleket mutat.

• Ha a depresszió egy agyi elváltozás és nem feltétlenül trauma ennek a kiváltó oka, akkor minden előzmény nélkül kialakulhat gyerekeknél is? Vagy náluk mindig megelőzi ezt egy abúzus, egy haláleset, vagy más trauma?

• Előfordulhat gyerekeknél is, ám kétségtelenül ritkán – szerencsére. A depresszió általában 25-40 év között szokott indulni, de igen, a gyerekkori traumáknak óriási jelentőségük van. A depressziók hátterében szinte minden esetben fel lehet tárni valamilyen fiatal korban elszenvedett sérülést: fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazást. Ekkor ők még nem feltétlenül depresszióval reagálnak, az elfojtás sokkal jellemzőbb, ugyanakkor sérülékenyebbé válik az idegrendszerük, és később ebből kialakulhat egy depresszió.

• Nem mehetünk el a jelen helyzet, vagyis a koronavírus-járvány mellett sem. A bezártság, a bizonytalanság, az esetleges magány senkire sincs jó hatással, magamon is tapasztaltam furcsa reakciókat. Van a körülményeink markáns változásának esetszámokban kimutatható következménye?

• Nem feltétlenül a depressziósok száma növekedett, inkább az olyan pszichogén reakciók sokasodtak meg, amilyenekről ön is beszámolt. Ezek teljesen természetesek, az abszolút normális és egészséges embereknél is. Ugyanakkor ez a krónikus, tartósan fennálló stresszhelyzet próbára teszi az idegrendszert, az alkalmazkodóképességünket és elindíthatja azokat a biokémiai folyamatokat, amelyek a depresszióért felelősek. Tehát minél hosszabban tart ez az állapot, annál több lesz az olyan egyén, aki tüneteket is fog produkálni. Viszont, pszichoterápiával lehet fejleszteni a megküzdési mechanizmusainkon, vagyis, hogy hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a nehézségékkel, és ha képesek vagyunk alkalmazkodni ehhez a helyzethez, akkor a személyiségünk ezzel megerősödik; ha viszont nem, akkor beindulhat egy negatív spirál, szorongás, alvászavar, depresszív hangulat, vagy alkoholizálás formájában.

• Tehát, akár megelőzésképpen, illetve a megerősödésért, akár ha ezeket a tüneteket észleljük, forduljunk szakemberhez.

Így van, másrészt pedig mindenki próbálja megkeresni, hogy hogyan tudja kihasználni ezt az új helyzetet valamilyen más tevékenységre. Ez nagyon nem egyszerű dolog és belátom, sokkal könnyebb mondani, mint megvalósítani, de ha csak abba szűkülünk be, hogy ez milyen rossz és nem tudunk vele mit kezdeni, akkor önmagunkat spirál-szerűen belehajtjuk egy depressziós hangulatba. Úgyhogy helyette inkább a kiutat keressük, vagy tudatosítsuk magunkban, hogy ezt még legalább január végéig ki kell bírni – ez is egy túlélési stratégia.

dr. Németh Attila Ph.D pszichiáter,
a Nyírő Gyula Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet nyugalmazott alapító főigazgatója, jelenleg az intézet Módszertani osztályát vezeti.