A férfi, aki 1200 embert mentett meg a haláltól
Alig több mint tíz év telt el a második világháború utáni történelem legnagyobb népirtása után. Ruandában alig három hónap alatt 800 ezer embert öltek meg. És a világ nem tett semmit…
A sokáig belga fennhatóság alatt lévő országban két népcsoport él, a hutuk éltek alávetett helyzetben, és a tuszik kormányoztak, ám az állam függetlenné válásakor ez megváltozott. A két csoport közötti konfliktus már korábban is véres összecsapásokká fejlődött, de arra, ami a kilencvenes évek elején történt, senki sem számított.
Egy békeszerződés értelmében közös hutu-tuszi kormánynak kellett volna alakulnia, ehelyett szélsőséges hutuk módszeresen irtani kezdték a tuszikat és a mérséklet hutukat is. A katonák sorra járták a falvakat, és bozótvágó késsel lemészároltak minden tuszit. Összesen 800 ezret.
És itt jön a képbe Paul Rusesabagina, akiről a Hotel Ruanda című film szól. Ő 1994-ben a belga légitársaság tulajdonában lévő Hotel des Mille Collines alkalmazottja volt, tuszi feleséggel, így négy gyermekük is annak számított – ez pedig akkoriban felért egy halálos ítélettel. De ő úgy gondolta, megpróbál segíteni a menekülőkön, és minden rászorulót befogadott a hotelba. Összesen 1200 embert mentett meg így a biztos haláltól.
Nehéz helyzetbe került így, hiszen meg kellett küzdenie az élelemszerzés nehézségeivel, de még nehezebb dolga volt a lelki problémákkal szembenézni – mindenkit meghallgatni, és nem engedni, hogy a hotel menekültjei egymásnak essenek. A menedékhelyre ugyanis Rusesabagina hutukat is befogadott, de csak olyanokat, akik ellenezték a népirtást.
Miután véget ért a borzalom, a férfi számlálatlanul kapta a túlélők köszönetmondását. Ám családja halálos fenyegetést is kapott, ezért másfél évvel a népirtás után úgy gondolták, jobb, ha Belgiumba költöznek. Rusesabagina először a Hotel Ruanda című film rendezőjével látogatott vissza hazájába, ahol még mindig érezni lehetett a genocídium utószelét. Az ország egyik főiskolájának termeiben több száz mumifikálódott holttestet láttak, akiket annak idején pár nap leforgása alatt öltek meg.
A látvány és az egyszerű férfi története megdöbbentette a rendezőt, aki elhatározta, hogy megfilmesíti az afrikai népirtás történetét. Azóta a világ minden táján tudnak arról, mi történt ebben a kis országban, ahol lángra kapott a gyűlölet, de egy férfi szeretetből és szánalomból segíteni próbált. Nem más ez, mint a kilencvenes éves Schindler-listája.
Hozzászólás zárolva.