„A férjem védelmében”

Csalfaság? Nem csak férfidolog!

A kérdésre, miszerint a nők vagy a férfiak csalják meg többször párjukat, automatikusan rávágnánk, hogy természetesen a férfiak. Ők ugyanis fennhangon mesélik a történeteket egy-két sör után. A nőkre kevésbé jellemző vagy csak kevesebbet beszélnek róla? A gyengébbik nem képviselőinek 64 %-a gondolja, hogy a férfiak gyakrabban lépnek félre, 33 % szerint az arány egyenlő, és csupán 3 % vallja, hogy a nők csalfábbak. A férfiak 43 %-a szerint ők csalják meg a másikat gyakrabban, 44%, azt állítja, hogy ugyanolyan mértékben, 12 % pedig azt állítja, hogy a nők a kevésbé hűségesek. A valóság azonban több mint meglepő: minimális az eltérés! A megkérdezett nők 41,1 %-a csalta már meg egyszer vagy többször párját, a férfiaknál ez a szám 41,9 %. Ebből látszik, hogy bár a motiváció különbözhet, az eredmény szinte ugyanaz. A nők legalább annyira csalfák, mint a férfiak.

Hogyan látják a kérdést közéleti szereplők, vallási képviselők?

A beszélgetést Kánya Kata moderálta, a résztvevők között szerepelt Tari Annamária, pszichológus; Peller Mariann, műsorvezető; Bittsánszky Jánosné családreferens, a Katolikus egyház képviselője; Kovács Áron, műsorvezető; Máthé Réka, a Gyémánt Út Buddhista Közösség képviselője; Kántor Zsuzsanna.
Mennyire igaz az „evolúciós program”- elmélet? Mi is a hűség?

„A férfit a vadászösztön hajtja, hogy minél több utódot hozhasson létre, míg a nők azt az egy férfit keresik, akitől majd utódai lesznek.”

Nincs általánosítható megállapítás.  Egy nő is lehet ugyanúgy hűtlen, mint egy férfi, csupán ennek hátterében elsősorban a lelki okokat kell keresni, míg a férfiak esetében a testi szükségletek dominálnak inkább.
A hűség fogalmának tisztázása során a katolikus egyház képviselője a hűség mindennapi, gyakorlati megjelenését szorosan a biztonság megteremtésével hozta összefüggésbe. Emellett egy ideálisnak mondható társkapcsolatban lényeges szerepet tulajdonít az egyén fejlődési lehetőségének, önmaga vállalni tudásának, amelyhez lojalitás és hiten alapuló kitartás is társul.
A buddhisták ezzel szemben a cselekvés szabadságát hangsúlyozzák az egyes cselekedetek következményeinek maximális felvállalásával. Minden működhet, amennyiben az a partnerrel történt nyílt, őszinte és tiszta megegyezésen alapszik, így minden a másik fél tiszteletben tartásával, „nem bántásával” történik.
Pszichológiai szemszögből valódi kötődés nem jöhet létre intimitás és bizalom nélkül. A megengedő-elengedő attitűd nagyon lényeges, kérdés ennek a mértéke: meddig mehet el a másik fél, mi számít már hűtlenségnek?
Volt, aki úgy vélte, hogy a vágyak elfojtása, az „őstermészet” elnyomása hosszú távon komoly megbetegedéssel is járhat, ezért ajánlatos nem elfojtani ezeket. Persze csak akkor, amennyiben a másik fél is hasonlóképp gondolkodik, s képesek leszünk mindvégig őszinték maradni így is a kapcsolatban. Ha komolyan vesszük egónkat és annak elvárásait – a partnerünk irántunk való hűségével kapcsolatban – vagy birtoklási vágyunkat, az komoly sérüléseket okozhat nekünk, ha partnerünk félrelép.