A friss méhlepényből rántotta mire jó? Szexuális hiedelmek

– A moszlim hozzáállás zavarba ejtő a nyugati elme számára. Mert egyfelől a mindent elfedő csador és arcfátyol szex fóbiáról árulkodik, másfelől viszont az arab erotikus művészet hosszú és viszonylag tiszteletreméltó múltra tekinthet vissza.

– A poligámiát ugyancsak helytelenül fogják fel Európában. A legegyszerűbb magyarázat az, hogy egy olyan nép, amely folyton harcban áll másokkal, elkerülhetetlenül szűkébe kerül a házasodásra alkalmas férfiaknak.

Hiedelmek:
– A moszlimok és az ortodox zsidók még mindig "tisztátalan"-nak tartják a maszturbáló asszonyokat. Az indonéziai buddhista templomokban ugyanez a felfogás dívik, ezért gyakran alkalmaznak speciálisan kiképzett ebeket a női bőrbe bújt gonosz kiszimatolására s a szent helyektől való távol tartására.

– A tajok úgy hiszik, hogy a férfiak orrmérete egyben a pénisz nagyságát is elárulja.

– A japánok hasonlóan vélekednek a száj és a vagina közötti kapcsolatról, ami megmagyarázza ódzkodásukat a szájra tett megjegyzésektől.

– Számos afrikai törzsben él az a felfogás, hogy a házasság nem ajánlatos olyan felek között, akiknek nemi szervei eltérő méretűek. A leendő rokonságnak való bemutatás – amely minden kultúrában kritikus mozzanat – itt azáltal válik még izgalmasabbá, hogy a sógorságnak szemrevételezés útján kell ítéletet mondania a tartalék alkatrészek megfelelő voltáról, mielőtt a vásárlást szentesítenék.

Az emberi faj, különösen annak hímnemű változata, időtlen idők óta kutat olyan anyagok után, amelyek fokozzák a szexuális teljesítményt:

– A szimbolikus anyagok közé tartozik az orrszarvú tülkéből készült őrlemény, vagy ugyanez szarvasagancsból (mindkettő a merevedés elősegítésére), olajbogyó és tojás (a herék erősítésére), osztriga (a lédús szeméremajkak végett), okra (hogy jobban csússzon) és a bors (erősítőként). Sajnos a lista ezzel nem ér véget.

– A kínaiak mindig is találékony elmék voltak. Ők javasolták először a sperma és a menstruációs vér erősítőként való fogyasztását. Mindkettőt hatásosabbnak vélték, ha szárított sas potyadékkal itatták fel használat előtt.