Furcsaságok a spa-történelemben
1537-ben VIII. Henrik elrendelte, hogy akit nyilvános fürdő, vagy meleg források vizeiben találnak ejtőzni, azt fogják el, hurcolják el és kínozzák meg a Londoni Tower-ben. Több száz évvel később, az európai felső osztály tagjai úgy gondolták, hogy csak a szegényebbeknek van “szükségük” ilyen tevékenységre, ők maguk nemigen mártóztak
ilyen vizekben.
1843-ban, a “pocsolya” másik oldalán, Philadelphiában egy hasonlóan furcsa törvény született: november 1. és március 15-e között illegális volt minden spa-tevékenység. Pár évvel később a bostoni törvények pedig teljesen megtiltották a nyugtató, meleg fürdőt.
De hogyan kezdődött?
Szerencsére a forró vizű forrásokban, gyógyfürdőkben, termálfürdőben való kikapcsolódást nem mindig tiltották aggodalmaskodó törvényhozók. A természetes meleg forrásokban az elme, a test és a lélek újjászületésének fényűző és gyógyító gyakorlata évezredek óta népszerű időtöltésnek számított szerte a világon. Ősi nyilvános fürdők
ezreit tárták fel Japánon át Európáig és a mai Amerikáig. A gyógyfürdőket nemcsak a megújulás szent helyeként tisztelték az akkori népek: a fürdőkre, mint a társadalom fontos gyülekező-helyeire is tekintettek, ahol a köznép a nemesekkel, a bűnöző a bíróval ugyanabban a gyógyvízben engedhette ki a fáradt gőzt.
Bár Santorinin és Krétán Kr.e. 2. évezredből származó, pazar alabástrom fürdőket is feltártak, a rómaiak voltak azok, akik a nyilvános fürdőket a társadalmi életük középpontjába emelték. Rómában elsőként a birodalom katonái használták ki a természetes forrásvizek gyógyító erejét. Felfedezték ugyanis, hogy a csatákban szerzett sérüléseik gyorsabban gyógyulnak, ha rendszeresen megmerítkeznek ezekben a vizekben. A nemesek is gyakran látogatták a fürdőket, ahol az előző napi tivornyákból itt próbáltak regenerálódni.
A fürdők evolúciója
Évezredeken keresztül a spa élmény kizárólag a lassú vízbemerülés rituáléját jelentette a termálmedencékben. Nem voltak iszappakolások, tengeri moszat tekercselések, svéd masszázsok, vagy meleg-köves terápiák. Mindez az 1770-es években változott meg. A megvilágosodás korának orvosai a betegeknek már nemcsak a gyógyító fürdést
javasolták, hanem például azt is, hogy kiránduljanak a forráshoz és akár igyanak belőle. Később teljes körű terápiákat alkalmaztak a gyógyfürdők jótékony hatásaira építve. A test edzése, valamint a testápolási és táplálkozási tanácsadások szerves részévé váltak Európa elegáns fürdőinek.
Hozzászólás zárolva.