A gyermekvédelmi rendszer hiányosságai
A gyermekvédelem totális rendszerként működik, híven az 50-es évek szelleméhez. Fejlettebb demokráciákban ezt úgy oldják meg, hogy a rendszertől független gyermekbíróságok, vagy más jellegű független érdekképviseletek léteznek, megelőzve azt, hogy a hatáskörök és jogosítványok összefolyása ne legyen kihasználható a gyerekek érdekei ellen.
Emellett azt látjuk, hogy a hazai gyermekvédelmi rendszer önmaga fenntartására törekszik – az ún. szakellátás, amelyről a jelen konferencia szól, 8-10 milliárd költségvetési tételt jelent évente – függetlenül attól, hogy a 12-13 év alatti korosztály érdeke nem ezt igényli. A rendszer mozdíthatatlanságát a gyermekvédelem miniszteriális szintű vezetője a hazai sajtóban is elvállalta, azzal az indoklással, hogy a gyermekvédelem sok munkahelyet biztosít a benne dolgozók számára. Ami azt jelenti, hogy a gyermekvédelem sokkal inkább a felnőttekről szól, mint a gyerekekről.
Jelen konferenciánkkal szeretnénk közhírré tenni azokat a nemzetközi gyermekvédelemben már létező szakmai változásokat, amelyek hatékonyabban képesek segíteni a veszélyeztetett gyermekek érdekeit, valamint azt a gyermekközpontú szemléletet is szeretnénk közvetíteni, amely a korszerűbb ellátási formák mögött áll.
A rendszer tartós fennmaradását sajátos, minden szakmai alapot nélkülöző vélekedések is erősítik. Ilyen például az „örökbefogadásra érett gyermek” fogalma, amelynek jogi vonatkozása lehetne, de nem így használják, hanem valamilyen sehol a világon nem létező „pszicho” kategóriába emelik. Miután ilyen fogalom nincs, így nem is ellenőrizhető, de a fogalom felhasználható a gyermekvédelmi törvény felülírására.
Sajátos az ún. „különleges gyermekotthon” intézménye is, amely 2004. január 1-je óta hatályos ESZCSM rendelet alapján jött létre, és ahová a 0-3 terjedő korosztály is tartozik, mert különleges bánásmódot igényel. Ez valóban így van, de a csecsemő számára szükséges „különleges” bánásmód ezekben az ún. „különleges gyermekotthonokban” nem valósítható meg, mert ez nem más, mint csecsemőotthon. Az ugyanis kimaradt a rendeletből, hogy a csecsemő számára szükséges különleges bánásmód személyre szóló, egészséges kötődést biztosító, a csecsemő egyediségét szem előtt tartó gondozást jelent. Magyarországon így történt a csecsemőotthonok „bezárása”.
A gyermekvédelembe került gyermekek érdekképviselete is különös képet mutat. Ezekben az esetekben szünetelnek a szülő felügyeleti jogai, a gyámi jogokat a intézet igazgatója, a lakásotthon vezetője veszi át. Vagyis neki kellene azon munkálkodnia, hogy a gyermek haza kerüljön, vagy kihelyezzék nevelőszülő családba. De helyzetéből adódóan ebben ellenérdekelt. Vagyis, a gyermekvédelem totális rendszerként működik, híven az 50-es évek szelleméhez. Fejlettebb demokráciákban ezt úgy oldják meg, hogy a rendszertől független gyermekbíróságok, vagy más jellegű független érdekképviseletek léteznek, megelőzve azt, hogy a hatáskörök és jogosítványok összefolyása ne legyen kihasználható a gyerekek érdekei ellen.
Hozzászólás zárolva.