A gyermekvédelmi rendszer hiányosságai
A gyermekvédelem totális rendszerként működik, híven az 50-es évek szelleméhez. Fejlettebb demokráciákban ezt úgy oldják meg, hogy a rendszertől független gyermekbíróságok, vagy más jellegű független érdekképviseletek léteznek, megelőzve azt, hogy a hatáskörök és jogosítványok összefolyása ne legyen kihasználható a gyerekek érdekei ellen.
Véleményünk szerint az intézményes gyermekvédelem a Gyermekvédelmi Törvény hatályba lépése óta eltelt évek alatt sem volt képes biztosítani a rendszerbe bekerülő gyermekek testi, és főleg lelki fejlődéséhez szükséges optimális feltételeket. Ennek okát két tényezőben látjuk, és szeretnénk előre bocsátani, hogy ezen okok egyike sem anyagi természetű.
Először is azt tapasztaljuk, hogy a magyarországi gyermekvédelmi intézményekben kevéssé ismertek mindazok a fejlődés-lélektani folyamatok, amelyek már évtizedek óta meghatározzák akár a nyugat európai, akár az amerikai (sőt dél-amerikai) szakemberek tevékenységét.
Ennek a felismerésnek megfelelően a konferencia első napját mindezen szakmai hiányosságok és a belőlük eredő gyakorlati problémák feltérképezésére szánjuk.
Másodszor az a meggyőződésünk, hogy a jogi szabályozás számtalan olyan hibát, buktatót tartalmaz, melyek jelenléte lehetetlenné teszi, hogy érvényesüljön a Gyermekvédelmi Törvény preambulumában lefektetett alapelv, vagyis a gyermekek mindenek felett álló érdeke. Így szükségesnek érezzük, hogy a konferencia második napján áttekintsük a jogi szabályozást abból a szempontból, hogy milyen konkrét változtatások lennének szükségesek ahhoz, hogy az „ügyintézés” ne akadályozza, hanem segítse a gyermekek sorsának lehető legjobb alakulását.
A fenti célok elérése érdekében mindkét nap délutánján kerekasztal megbeszélést tartunk, meghívott szakemberekkel. A konferencia végén írott formába szerkesztjük javaslatainkat, melyeket megküldünk az Országgyűlés illetékes bizottságainak, vagyis a Szociális és Családügyi-, és az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottságnak .
Hozzászólás zárolva.