A jó és a rossz cselekedetek megmérője, a Mérleg

A természet ajándékai a Magvető havában (népi hagyományok szerint az Őszhó), avagy Mindszent havában gazdagon kényeztetnek még minket: bőséggel ehetünk gyümölcsöket, az októberi mulatságok a Mihály nap utáni szüreti vigadalmakat hozzák, amelyeknek hagyományai akkor is megmaradnak kultúránkban, ha már nem magunk puttonyozunk. Ilyenkor kezdődik a báli szezon is, a társaság, kapcsolatok jegyében tánc és zeneszó mellett hódolunk Bacchusnak avagy Dionüszosznak, ismerkedünk, művészi élményeket élvezünk.

Abban az időben, amikor a Mérleg jegyének szimbólumai hatnak ránk, a mérleg egyensúlyban lévő két tányérja a nappalok és éjszakák egyenlő hosszát is jelképezik az őszi napéjegyenlőséggel összhangban.

2005. Mérleg havában a megmérettetések témái az anyag – spirituális szellemiség, a kapcsolat – szabadság, az egzisztenciális kötődés – elengedés körül összpontosulnak.

A hónap bolygója, a Vénusz (kapcsolatok, harmónia, szeretet, anyagi javak) a Skorpió jegyben (eltávolodás, anyagi megmérettetés, elengedés, veszteségek) jegyében jár, és uralmi cserében a másik póluson a Mars (erők, tevékeny cselekvés, potencia) a Bika jegyben (materiális vonzás, felhalmozás, birtoklás) hátráló mozgást végez.

Ennek jelentése, hogy megmérettetik, mi az, ami igazán érték, és tényleg a miénk. Anyagi dolgainkban érdemes áttekinteni a jövedelmeket és a tartalékokat, felül kell vizsgálni az alapokat és a célokat, önként érdemes eltávolodni a pazarló szokásoktól, és a múlt hátrahúzó kötéseitől szabadulni kell.

Energiáinkat tekintve most csak passzív lehet az is, aki vérmérséklete szerint dinamikus szokások szerint cselekszik, mert a vörös bolygó, erőt hozó Mars most hátrál (október 2 – december 9.), és elfogadó magatartást kér. Ami a miénk, megkapjuk időben, ha így lesz rendje, de ha nem, akkor egyszerűen el kell fogadni: most ez nem a miénk.

Kapcsolati ügyekben mély spiritualitást igényel annak meglátása, mi igazán érték az emberi dolgokban, mi állja ki a karmapróbákat – mert ami igazán fontos, azt a „nagy vízen nem visszük át”…- és ez az elfogadó szeretet. Nem lesz célravezető a birtoklási vágy kifejezése, akkor csak veszteségek érnek majd – érdemesebb arra törekekedni, milyen áldozattal lehetne még inkább odaadást, önzetlen, egótlan szeretetet mutatni.