A kezeid mindent elárulnak, mindent tudnak
Éppen kéznél volt, amikor a világra jöttél, de veled lesz akkor is, amikor a szemedet lezárja. Egyszerre gyógyít és pusztít. Ad és elvesz. Természetes, hogy van, de ha elveszíted, – nélküle csak félkarú óriás leszel.
Egész életedben azon igyekszel, hogy kézben tartsd a dolgokat, legfőképp a sorsodat.
Ha szerencsés vagy, ehhez segítő kezet is nyújtanak. Lesz, aki kezességet vállal, és olykor még tűzbe is teszi érted.
Ha figyelsz rá, egyszerűen csak irányt mutat.
Ha győztes vagy, kezet ráznak veled, ölelő karokba omolsz, vagy éppen barátságosan hátba veregetnek és felemelnek. Ilyenkor a tenyeredből esznek, és még kézről-kézre is járatnak…
Néha löknek, tolnak és taszigálnak, vagy éppen az oldaladba könyökölnek.
Időnként neked is ökölbe szorulhat, felemelkedhet és meglendülhet. Kést és fegyvert ragadhat, meglódulhat, gyilkolhat… – akár vér is tapadhat hozzá.
És akkor már késő imára kulcsolni…
De alkotni is tud. Nagyszerűt és maradandót. Közben erősödik, eresedik, kérgesedik vagy kifinomul…
Mindent elárul rólad. A „fejének” formája, az ujjai hossza, lenyomata, a tenyerének vonalai, ahogy a betűket alakítja, ahogy szorít, ahogy simogat…
Kézzel-lábbal tiltakozhatsz, úgyis kézre kerülsz… – nyílt titok leszel.
De kinyújthatod Te is: felsegíthetsz vele bárkit, a hóna alá nyúlhatsz és hazavezetheted.
És néhány nap múlva őt is kézen fogod, hogy az első lépéseit megtegye. Lehet, hogy két kézzel kapaszkodik majd beléd, de egy finom érintéssel átsegíted a küszöbön, hogy később ő se legyen; – kezelhetetlen.
Hozzászólás zárolva.