A koraszülés veszélye időben felismerhető „lehetne”!
A terhesség során a szülők egyik rémálma, hogy kisbabájuk túl korán jön világra, emiatt élete veszélyben foroghat, vagy maradandó károsodása lehet. Sajnos hazánkban a koraszülés diagnosztizálásának és kezelésének gyakorlata messze a világszínvonal alatt van. Nem lehet ugyan teljes biztonsággal megelőzni a koraszülést, de annak kockázatát időben fel lehet ismerni és hatásosan kezelni, ez pedig jelentősen növeli a kisbaba életkilátásait.
Hatásos kezelési módok
Dr. Csermely Gyula kiemelte: A rendelkezésre álló kezelési módok nem a koraszülés okát, hanem a tüneteit kezelik. Hazánkban sajnos még sok nőgyógyász magnéziumot, illetve tartós ágynyugalmat ír elő a kismamának, amennyiben megállapítható nála a koraszülés kockázata. A szakmai protokollok azonban ma már ezeket nem javasolják, mivel hatástalanok, sőt veszélyesek is lehetnek. A magnézium például az anya és a gyermek számára is mellékhatásokat okozhat (tachycardia, émelygés, szédelgés), sőt az ún. kalciumcsatorna-blokkolóval együtt adva még súlyosabb mellékhatásokkal járhat. Az ágynyugalom pedig stresszt, vénás trombózist, vagy akár anyai izomsorvadást idézhet elő. Ikerterhességnél végzett felmérések szerint pedig kifejezetten növeli a koraszülés kockázatát, ha a kismamát ágyhoz láncolják.
Amennyiben megállapítható a koraszülés kockázata először is azt kell tisztázni, hogy nagy kockázatú vagy fenyegető koraszülésről beszélünk, mivel mindkét esetben más kezelési módszerhez kell folyamodnunk. Amennyiben magas a kockázata a koraszülésnek, célszerű a kismamának progeszteron hormont adni és alapos megfigyelés alatt tartani őt, így azonnal felismerhetővé válnak a fenyegető koraszülés jelei. Az egyéb kiegészítő kezeléseket pedig – mint például a méh összehúzódásokat csökkentő gyógyszer, folsav, vitaminok adása – el kell felejteni, mivel a tapasztalatok szerint egyáltalán nem hatásosak. Fontos hangsúlyozni, hogy azon kismamáknál, ahol alacsony a koraszülés kockázata, egyetlen teendő van, a megnyugtatás.
Fenyegető koraszülésről akkor beszélhetünk, ha 10-15 percnél gyakoribb a méhtevékenység, amely méhszájtáguláshoz vagy méhszájkifejtődéshez vezethet a terhesség 24-37. hete között. Ennek gyanúja esetén – a korábban említett hüvelyi ultrahang és magzati fibronectin vizsgálatok segítségével – meg kell állapítani, hogy valóban fenyegető koraszüléssel vagy csak fokozott méhaktivitással állunk szemben. Az utóbbi esetben nem kell beavatkozni, de szoros kontroll szükséges, fenyegető koraszülés esetén azonban már lépni kell. A 34-ik terhességi hét előtt szteroid kezelést kell kezdeni, hogy a magzati tüdőt éretté tegyük a gázcserére. Mivel a szteroid a tüdőérlelő hatását kb. 48 óra alatt fejti ki, a szülés bekövetkeztét késleltetni kell. Ilyenkor a kismama a méh aktivitását csökkentő készítményeket kell kapjon, kórházi körülmények között.
Hozzászólás zárolva.