„A Körös menti Párizs” (13.rész)
Juhász Gyula életének szinte a legtermékenyebb, legjelentősebb korszaka a Nagyváradon eltöltött három év. Mozgalmas, intenzív korszak. Itt érik igazi költővé, itt erősödik meg világnézete is. Az életcélkeresés foglalkoztatja, hívja fel a figyelmünket erre Ilia Mihály.
A szakolcai dombokon
Fiatal voltam egykoron.
Oly édes volt a bánatom,
Hogy dallá csordult ajkamon.
Olyan egyedül éltem én,
Hogy egész világ volt enyém,
Egész világ szép temető,
És benne álom, mese, nő.
Ha jött a téli alkonyat,
S elmosta mind a dombokat,
Úgy borult árvasága rám,
Mint remetére a magány.
(Remeteség, 1934)
Folytatjuk!
Részlet: Pató Erika: A „meghívott halál” Juhász Gyula életében és költészetében című szakdolgozatából.
Hozzászólás zárolva.