A medvéket lelövik, ugye? De miért?
A napokban nagy megdöbbenést váltott ki egy illegálisan lelőtt barnamedve esete, amely az Északi-középhegységben esett áldozatul. Nem egyedi a történet, hiszen a szomszédos országokból átbarangoló hiúzok, farkasok is hasonló módon végzik. Magyarország sajnos nem képes érvényt szerezni a nagyragadozókat védő hazai és nemzetközi jogszabályoknak. Pedig védenünk kellene ezeket a ritka példányokat!
A sajtóban és a közbeszédben sajnos még mindig vérszomjas fenevadként állítják be a nagyragadozókat, pedig a WWF Magyarország évek óta igyekszik felhívni a figyelmet e fajok természetvédelmi szerepére. Talán emiatt is gyakori, hogy illegális elejtésük az esetek többségében felderítetlen marad, a határon átjutó példányok számos esetben esnek orvlövés áldozatául. A WWF Magyarország szorgalmazza, hogy a kormány tegyen hatékony lépéseket a magyarországi nagyragadozók védelme érdekében.
Ahogyan a medvékre, úgy a hiúzra és a farkasra is igaz, hogy a Szlovákiából, illetve kisebb arányban Ukrajnából és Romániából érkező példányaikat számos esetben ejtik el a büntető-törvénykönyvbe ütköző módon. A nyolcvanas évek óta ötvennél több elejtett hiúzról tudnak a szakemberek, a farkasok esetében ez a szám még magasabb lehet. Az elkövetők felelősségre vonására néhány esetet kivéve nem kerül sor, bár kilétük az adott településeken széles körben ismert.
A hiúzok, farkasok és medvék a növényevő vadfajok selejtezésével, térbeli mozgásuk, táplálkozási szokásaik befolyásolásával segítik az egész erdei élővilág egészséges működését, az erdők felújulását. Az emberre a nagyragadozók az ésszerű szabályok betartása mellett a közhiedelemmel ellentétben nem veszélyesek. A háziállat-állományban is csak ritkán okoznak kárt, ami kompenzációval orvosolható. Számos európai országban a helybeliek büszkék karizmatikus ragadozóik jelenlétére, amelyek kíváncsi turisták ezreit vonzzák a régió védett területeire, komoly jövedelemforrást biztosítva.
A WWF úttörő kutatásokat folytat a kárpáti medvék vándorlási útvonalainak megismerésére, mindenekelőtt Máramarosban, a Tisza felső szakaszának környékén. Oroszországon kívül Európa legnagyobb medveállománya található a Kárpátokban, és egyedülálló természetvédelmi értéket képvisel. Az Északi-középhegység természetes módon része ennek az élőhelyrendszernek, ahol azonban az egyedeknek gyakran sajnálatos módon nyoma vész. A szervezet azért küzd, hogy a hiúzok, farkasok és medvék néhány erdőnkbe visszatérhessenek, és ott háborítatlan körülmények között élhessenek. Ehhez több társadalmi csoport összefogására lenne szükség – az erdészek, vadászok, természetvédelmi szakemberek mellett a helyben élő emberekre is számítanak!
Hozzászólás zárolva.