„A mi züllött, romlott korunk is történelem lesz egyszer…”
A Kettészakadt Magyarország Börcsök Mária ötödik könyve. Korábban verseskötetei jelentek meg a C.E.T. Belvárosi Kiadónál és rendszeresen publikált a C.E.T társadalmi, tudományos folyóiratban, amelynek Mezei András volt a főszerkesztője. Könyvét, 2011 novemberében, a szerző születésnapjára, hajdani kiadója 80 példányban nyomtatta ki és a könyvesboltokba nem került ki.
Bízom abban, hogy tisztábban fog látni és el fogja hinni: mi sem vagyunk rosszabbak, mint elődeink voltak, és a jelen, amelyet sokszor romlott korként élünk meg, egyszer csak történelemmé szelídül majd. Nem véletlen, hogy folyamatosan változik a történelem-szemlélet, hiszen az utókor a saját megélt tapasztalatait vetíti vissza a múltba. Bennem is óriási a hagyománytisztelet, és tény, hogy számtalan korszerű eszme bukott bele abba, hogy semmibe vette a nemzeti hagyományokat, de az is tény, hogy a nemzeti hagyományokat védő konzervativizmus többször sodorta végveszélybe az országot. Az embereknek fontosak a hagyományok, de nem hagyományok tartják elsődlegesen össze őket, mert ahhoz, hogy a hagyományokat megtarthassuk, az országot kell megtartani. Az országot megtartani pedig nem a hagyományok tiszteletével lehet. István király óta napirenden van, hogy félteni kell a magyarságot, és annak megmaradását. Ő a pogányságtól és annak visszatérésétől féltette az országot, miközben a pogányság természeti vallás volt. A későbbi korokban az idegen – német, francia, itáliai befolyástól – stílustól, szokásoktól, erkölcsi normáktól féltették a nemességet, és újra és újra előtérbe került az a kérdés, hogy valójában ki a magyar? Mátyás király sem volt a maga korában olyan népszerű, mint ahogyan azt ma megítéljük. Remélem, hogy a könyv talán kapaszkodót adhat ahhoz, hogy ez a kérdés is a helyére kerüljön.
Mi volt a célja a könyv megírásával?
Többek között az, hogy vigyázzunk az elhamarkodott értékítéletekkel, mert lehet, hogy akit ma galádnak, gonosznak tartunk, az a holnap hőse lehet. Vegyük észre, hogy múltunk hősei is – amikor éltek – a hatalom megszerzéséért, megtartásáért minden galádságot elkövettek. Szeretném azt is tudatosítani, hogy az erkölcs is nemesedett, annak ellenére, hogy az ellenkezőjét állítjuk. Ha csak az igazságszolgáltatás gyakorlatát nézzük, azt össze nem lehet hasonlítani a keresztény hőskorban alkalmazott módszerekkel. Senki nem akadt ki azon, hogy egy főpap, Fráter György az ellenségére élő nyulakat köttetett és vadászkutyákat eresztett rá.
Milyen dokumentumok, tények alapján írta meg a könyvet?
Hozzászólás zárolva.