„A mi züllött, romlott korunk is történelem lesz egyszer…”
A Kettészakadt Magyarország Börcsök Mária ötödik könyve. Korábban verseskötetei jelentek meg a C.E.T. Belvárosi Kiadónál és rendszeresen publikált a C.E.T társadalmi, tudományos folyóiratban, amelynek Mezei András volt a főszerkesztője. Könyvét, 2011 novemberében, a szerző születésnapjára, hajdani kiadója 80 példányban nyomtatta ki és a könyvesboltokba nem került ki.
Nem titkos vagy titkosított dokumentumokból, hanem korábban már publikált tanulmányokból, levelezésekből, iratokból.
Mi alapján higgye el az olvasó, hogy István király 1038-ban dühösen kiabálva halt meg? Mint írja, azért „mert a művét nem sikerült befejezni. Nem alapított dinasztiát. Ottó, Bernát, Ágota és Hedvig nevű gyermekei után a trónörökös Imre is meghalt. Feltehetően Vazul veje, Tonozuba (a név jelentése: vadkan) által szervezett merényletben. Ezért érezhetett olyan tomboló dühöt István, hogy Tonozubát feleségével együtt élve ásassa földbe.”
Régóta ismert és történészek által publikált tény, hogy mit tett István király Tonozubával és feleségével, csak nem népszerűsített. És minden bizonnyal dühből tette, hiszen nagy valószínűséggel Tonozubát hibáztatta a fia haláláért, amiért is utódlás nélkül maradt a királyság, az ország.
Mikor kezdett hozzá a könyv megírásához?
Nem tudok pontos évet és napot mondani. Az egész életem arról szól, hogy irodalommal és történelemmel foglalkozom, és a könyvben vannak olyan írások, amelyek korábban már megjelentek a C.E.T.-ben.
Miért nem korábban szánta el magát arra, hogy könyv formájában is megjelenjenek az írásai, amelyek azt sugallják, hogy a sorsfordító időszakokban valójában sohasem létezett az a sokat emlegetett nemzeti egység? Még az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején sem állt az egész nemzet egy oldalon. Legfeljebb március 15-én néhány óráig, de akkor sem volt a helyzet olyan idillikus, mint képzeljük. A jelenlegi magyar közélet, közgondolkodás ösztönözte erre?
Igen, az a megosztottság, amelyet lépten-nyomon tapasztalok. Tény: egy ország vezetésekor, a törvények megalkotásakor nem lehet minden egyes ember érdekét figyelembe venni, de nem mindegy, hogy azok, akik helyettünk és értünk döntenek, milyen értékeket képviselnek.
Hozzászólás zárolva.