A nagy bedőlés története
2015 márciusában bedőlt a Quaestor. A magyar történelem egyik legnagyobb pénzügyi csalására derült fény. Tarsoly Csaba cégcsoportja a teljes államigazgatás és a politikusok asszisztálásával tüntette el kisbefektetők tízezreinek megspórolt pénzét két évtizeden keresztül, miközben már-már tragikomikusan rossz befektetésekbe ölt bele milliárdokat. Hogy történhetett meg mindez? Hová lett 250 milliárd forint? Miért maradt rejtve a csalás ennyi éven át? Meg lehet úszni egy ilyen ügyet?
Kasnyik Márton a 444.hu újságírójaként tárta fel az ügyet. Könyvében végigkövethetjük a Quaestor vezetőinek módszereit, ahogy húsz éven át már-már pánikszerűen küszködtek cégük adósságaival és korábbi szerencsétlen döntéseikkel. Tudták, az összeomlás bármikor bekövetkezhet. Ilyen közelről, ekkora átverést még nem látott a világ.
A szerző elmondása szerint csak azért szánt időt az esetre, mert úgy látta, hogy senki nem is akarja kivizsálni az ügyet, miközben a magyar GDP 1 százalékát megközelítő adósság dőlt be. Ennek több mint fele olyan kötvényekből állt, amelyekről korábban állítólag nem is tudták, hogy léteznek. Szükség lett volna egy alapos kivizsgálásra, de az elmaradt. Kasnyi Márton előszavában azt írta: „Csak remélhetjük, hogy nem ez az általános szint a magyar üzleti életben – a hatóságok ugyanis nem őrködnek annyira elszántan , ahogy az ilyen eset megakadályozásához feltétlen szükséges.”
És ami ennél is döbbenetesebb, az a kártérítés. Csak hozzávetőleges információkat lehet elérni. Eszerint nagyjából huszonkétezer embert fizettek ki a kártalanítási hullámban. Mint Kasnyik Márton megírta, tizenkétezren viszont egy fillért sem kaptak a Quaestornál tartott pénzükből, és valószínűleg soha nem is fognak. A legelképesztőbb pedig az, hogy hová, kinek, kiknek a tulajdonába kerültek a cég legértékesebb vagyontárgyai…
Kész krimi – itt, nálunk, élőben…
Hozzászólás zárolva.