"KÖLCSÖNADOM, MERT TUDOM, HOGY VISSZAKAPOM"
A nyitott házasságról beszélgettünk Bácskai Juli pszichológussal
Amikor Járai Máté és felesége Kíra bejelentették a Nyerő Párosban, hogy érzelmileg és szexuálisan is szabadon élnek a házasságukban, akkor egy ország szisszent fel, egyúttal egy ország tette fel magának a kérdést: jó ez? Mi most ugyanezt kérdezzük Bácskai Juli pszichológustól.
-
De mi van, ha szerelmes lesz a párunk, vagy mi magunk?
- Szerelmesek akkor is lehetünk, ha nem vagyunk ennyire szabadon. A nyitott kapcsolatot általában a szexre vonatkoztatjuk, ritka, hogy a szerelem is belefér. Persze utóbbi csak akkor tud működni, ha az a bizonyos elsőszámúság semmilyen értelemben nem kérdőjeleződik meg. Akkor méltósággal ki tudjuk várni, amíg a másiknál ez lecseng. De sokszor az egymáshoz való visszatalálás inkább egyfajta gazdasági mentőcsomag, hiszen van párnak egy múltja, van vagyona, esetleg vállalkozása, na meg gyerekek – és mindezekért felelősséggel tartoznak. Vagy azt hiszik.
-
És sokszor éppen ennek mentén csalják egymást a felek titokban, nem? Meg az ’amit nem tudunk, az nem fáj’ elvén. Vagyis kicsit olyan, mintha a megcsalás és a nyitott kapcsolat között pusztán az lenne a különbség, hogy az egyik stikában megy, a másik meg nyíltan.
- Valójában ennek az az alapja, hogy eléggé ismerem-e a másikat, hogy tudjam, nem okozok-e nagyobb fájdalmat azzal, ha beszámolok a kis kalandomtól, mint ha nem. Az egész ott kezdődik, hogy elég nehéz egyáltalán előhozakodni a témával, hogy mi lenne, ha… Nagyon óvatosan kell ezt tálalni, nehogy pusztán a kérdéssel sérülést okozzunk.
-
Ha jön egy ilyen puhatolódzás, ne ijedjünk meg, hogy valami nem jó működik? Kérdezem ezt azzal együtt is, hogy szerintem nem igaz az, hogy csak akkor léphet be egy harmadik, ha valami gond van egy kapcsolatban. Szerintem sokszor pusztán a kíváncsiság és a vágy uralkodik el rajtunk.
- Meg is válaszoltad a kérdésed. Nem, nem csak rossz kapcsolatba tud berobbanni valaki. Az a kérdés, mi milyen engedjük be a harmadikat, illetve saját magunkat a sztoriba.
-
Na és mi van azokkal, akik átmeneti partnereink egy nyitott házasságban? Ők speciel szintén sérülhetnek…
- Így van. De rendszerint ők tudják, honnan indulnak. Főleg, ha nem megcsalásról van szó, hanem valóban nyitott házasságról. Ez már nem a mi felelősségünk, illetve annyiban igen, hogy ha érezzük az elköteleződést részükről, és mi nem viszonozzuk, le kell állítani a dolgot.
-
Vagy úgy járunk, mint anno a Végzetes vonzerő című filmben. Bár ha nyitott a kapcsolat, akkor a szerető le se tud minket buktatni…
- Így igaz, hiszen van egy kvázi szerződésünk, egy szóbeli egyezségünk amit mindenki elfogadott.
-
Jelenet az Édeshármas című filmből Fotó: Pinterest Ahogy hallgatlak, egyre világosabb, hogy nem lehet leélni egy életet hűségben. Sőt, hogy nem is kell…
- Senkit se biztatok erre. És nem is olyan egyszerű ám kivitelezni! Ha valaki listát ír ebből a cikkből, hogy mire kell figyelni, miről kell megállapodni, majd elkezdi kipipálni a tételeket, hát kevesen maradnak fenn a szűrön… Én inkább úgy fogalmaznám, hogy van egy óriási tévedés a fejünkben. Azt képzeljük, hogy ha a kapcsolatainkat ábrázolnánk egy grafikonon, akkor azok vertikálisan helyezkednének el rajta. Alulról megyünk fölfelé: ovi, suli, gimi, egy eljegyzés – másik, egy házasság – másik, egy válás, stb. Ám valójában ez nem így van. A legtöbb embernél a grafikonnak horizontális kiterjedése is van. Vagyis lehet, hogy a gimiben több vasat is tartott a tűzben, lehet, hogy míg egyetemre járt, vidéken és Pesten is volt valakije, stb. Vagyis nem mindig zárunk le egy kapcsolatot, mielőtt újba kezdünk, és/vagy visszanyúlunk. Szóval a szerelmi életünk korántsem ábrázolható egy egyenesen. De nem is kell mindenre címkét rakni, hogy ez nyitott házasság, ez meg monogám, és ha megcsalsz, már megyek is. Nem szabad a másikat se, magunkat se lekorlátozni. Támaszkodjunk az ösztöneinkre. Engedjük be, ha valamivel/valakivel kapcsolatban jó érzéseink vannak. És ne ítélkezzünk! Magunk felett se, a másik felett se – és mások felett se.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.