A páciens nem beteg, hanem ember
Miközben az állami egészségügy finaszírozási, szervezési és foglalkoztatási gondokkal küszködik, kiépül egy merőben más felfogású, más anyagi és szemléleti alapon működő új rendszer, az állami egészségügyi intézményekből és magánpraxist folytató rendelőkből, magánkórházakból. Az abban dolgozó orvosok egyaránt alkalmazzák a hagyományos orvoslás módszereit, eszközeit és a természetgyógyászat immár elfogadottá vált gyógymódjait.
Egyre több orvos dönt úgy, hogy megtanulja például a homeopátiát, hogy másképpen szemléli az emberi testet, mint pusztán sejthalmazt, megismeri a meridiánvonalakat, azok pontjait, és akupunktúrával is kiegészíti gyógyító tárházát. Egyre több orvos iktatja ki eszköztárából az antibiotikumokat, a fülszúrás drasztikus műveletét, mert az elfelejtett, s újonnan felfedezett gyógymódok által kitapasztalta, mennyivel emberbarátabb és hatásosabb a fülgyertyázás. Szembesülve az emésztőrendszeri candidabetegséggel, s annak a mértéktelen antibiotikumozással való összefüggésével, inkább a méregtelenítés és a salaktalanítás, valamint az étrendterápia mellett dönt.
Egyre gyakrabban halljuk orvosok szájából, hogy a betegségeknek stresszeredete, tehát lelki oka van. Úgy hírlik, hogy az orvosi egyetemeken természetgyógyászati tanszékek nyíltak. A tankönyvekbe már bekerül az a nagy igazság, amellyel valahol a tudatunk mélyén mindig is tisztában voltunk, de a XX. században elfelejtettünk: „Valamennyi betegségünk nemzőatyja a tudatunk, szülőanyja pedig a táplálkozásunk.”
Szintén az alternatív egészségügy intézményrendszeréhez tartozik az az érdekes képződmény, amit hívhatunk orvosi logisztikai szolgáltatásnak is. Eszerint 20-30 különböző helyen és különböző felkészültségű orvosokból álló csoport szaktudására számítva, a beteget elindító orvos gyorsan, hatékonyan, rövid időn belül, magas színvonalat garantálva megszervezi a beteg teljes feltérképezését és gyógyítását.
Bátran kimondhatjuk, hogy az egyre erőteljesebben kiépülő alternatív egészségügyi ellátás emberibb arculatú, hatékonyabban gyógyító és segítő. Igaz, hogy egyelőre csak a viszonylag tehetős emberek számára hozzáférhető, de ezeknek az embereknek a munkaképességén, termelőképességén, kreativitáskészségén múlik a gazdaság állapota is. Teljesítményük, erejük csappanása a társadalombiztosításba befolyó pénzek csökkenéséhez is vezetne. Abból pedig gyógyítani kell az állami kórházak, intézmények látogatóit: a szegény, rokkant, nyugdíjas emberek széles tömegét.
Hozzászólás zárolva.