A sikeres szülő nem szereti a tökéletlen gyermekét…

A gyermek bántalmazásán a közvélemény általában csak a fizikai bántalmazást, azaz a verést érti. Sokan el is fogadják, hogy a gyereknevelés egyik fontos eszköze egy-egy pofon, vagy elfenekelés. Pedig az első ilyen testi bántalmazás az első jele, hogy anya és gyermeke nincs teljes lelki összhangban, hanem haragját, tehetetlenségét ezzel próbálja levezetni.

A rendszeres fizikai bántalmazás mellett pedig már ugyanúgy rendszeres a lelki és érzelmi bántalmazás is.  "Ha ilyen vagy, nem is szeretlek! Fúj, de utálatos vagy!" s hasonló kifejezések hangzanak el.

Az okok között leggyakrabban a pszichológusok azt találják, hogy a szülő maga is hasonló "szellemben" nevelkedett, s ezt tartja nevelési modellnek. Az ilyen szülők nem is tekintik – a jog által egyébként annak tartott – nevelést bántalmazásnak. Az ilyen szülőket legtöbbször elég felvilágosítani arról, hogy ez bizony bántalmazás, mely komoly mentális problémákat okoz a gyermeknek.

Ám sajnos egyre gyakrabban derül ki, hogy a gyermek bántalmazása mögött valódi utálat, a gyermek bizonyos tulajdonságainak elutasítása, el nem fogadása húzódik meg. Erről beszélni szinte tabu téma, hiszen a közfelfogás szerint minden anya szereti a gyermekét.

Ám igazi szeretetről csak akkor lehet beszélni – anya és gyermek viszonyában is – ha elfogadom a másikat olyannak, amilyen. Minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Sok szülő hajlamos arra, hogy "megálmodja", milyen legyen gyermeke. S ha nem olyan, s nem tudja elfogadni, akkor idegenkedve, sőt utálkozva tekint rá. Elvált szülőknél sajnos gyakori példa, hogy az anya, vagy az apa odavágja gyermekének. "Olyan vagy, mint az apád/anyád! Ezért utáltam meg!" S nem csupán "kiszalad a szájukon", hanem így is gondolják, és a gyermekhez kapcsolódó érzelmeik között megjelenik az utálat.

Nem új keletű, ám egyre gyakoribb probléma, hogy a sikeres szülő nem viseli el, ha  gyermeke nem tökéletes. Szidás és büntetés a rosszabb osztályzatokért, az ügyetlenségért a sportban, stb.