A szekta sodrásában
Az emberekben űr van, sokszor magányosan, kételyektől gyötörten vergődünk az élet akadályai által keltett hullámok között. Keressük létünk értelmét…
Van köztük, akikben túlteng az önzetlenség és segítőkészség, – legfőbb álmuk, hogy valakinek szüksége legyen rájuk.
Mások bizonytalanság érzetükben, céltalanságukban szervezett és irányított közösséghez akarnak tartozni.
A tagok többségének identitás-problémája is van, aminek következtében más személlyé akarnak válni és éppen ez az amit a szekták ígérnek. Megújult egyéniséget, valódi célokat, tartalmas életformát, – egy teljesen más világot.
Ha úgy érezzük, hogy lelkünkben űr van, legyünk még óvatosabbak.
Az ember a legnehezebb pillanatokban mindig maga van.
Azért mert az a feladatunk, hogy a nehéz helyzeteket is megoldjuk.
S akkor jutunk el a személyiségfejlődésünk magasabb fokára, ha jól oldottuk meg a próbát. Tehát, ha belül ürességet érzünk, akkor szánjunk magunkra időt.
Mint egy remete, húzódjunk el a világ elől, tegyünk fel kérdéseket, s keressünk rá megnyugtató válaszokat. Mindig az a legkielégítőbb megoldás, amit mi szeretnénk, amit a szívünk szeretne.
Ne hagyjuk, hogy más mondja meg helyettünk a megoldást, mert akkor az nem a miénk lesz, s a probléma visszatér…
Hozzászólás zárolva.