A szerelem ébredésétől a harmóniáig

Biztosan voltak már szerelmesek, mindenkinek van egy első szerelme, és sokaknak egy igazi is. Ha szerelmesek vagyunk, akkor ott benn, a szívünk csücskében megmozdul valami. Ez az érzés lehet múló, pillanatnyi is, de ha emberünkre találunk, akkor örökké tartóvá is válhat.

Megszeretjük a választottunkat, igényeljük a hangját, a mosolyát, az érintését, a társaságát, s jobb esetben eljutunk odáig, hogy hosszú távon tervezzük vele az életünket. Jó esetben a szerelem ébredéséből harmónia, igazi beteljesülés, nagyon jó párkapcsolat lesz. S ez így maradhat örökkön örökké, mint a mesékben…

Mindegy milyen korban élünk, mindegy milyenek a társadalmi szokások, elvárások, modellek, egy biztos, az ember társas lény, s mindenki keresi azt az embert, aki mellett megtalálhatja a boldogságot. Alapvető emberi szükséglet a társ iránti vágy.

A Maslow-féle szükséglethierarchia harmadik fokán, a fiziológiai és biztonsági szükségletek után a szeretet és a közösséghez tartozás igénye áll. Ezen a fok egyén legfőbb törekvése hogy barátok, vagy a szerelmese vegyék körül.

A lényeg a bensőséges, gyengéd, őszinte emberi kapcsolatban van. Ez a társ iránti vágy nem a szexuális szükségletet jelenti, az a fiziológiai szinten van.

A szív dolgaiban nincs racionalitás, nincs recept, hogy kit miért szeretünk, mit viselünk el a másiktól. S nincs másik olyan érzés, mint a kölcsönös szereteté, vagy a szerelemé.

Mióta létezik férfi és a nő a földön, azóta egymásra vágynak, és vívják a csatát, melynek a két különböző személyiség a természetes okozója.

Az ébredésnél még nem lehet tudni, hogy mi lesz belőle, nem is kell tudatosan irányítani, csak hagyni kell, hogy az történjen, aminek történnie kell, ahogy Juhász Gyula írta:

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!