„A titkot ha valaki ismeri, többé már nem titok”

 Titoknak nevezik továbbá a jövő eseményeit és adatait is, hiszen ezek ma pontosan nem megismerhetők. Ebben az értelemben titok minden olyan fennálló jelenség is, amelynek okát pontosan nem ismerjük. (A tudományos megismerés éppen ezeknek a titkoknak a megfejtésére irányul. )

Titok minden múltbéli esemény, történés vagy cselekedet is, amelyet egy hatalom annak minősít és törvényes vagy nem törvényes eszközökkel sok évre titkosít, főleg abból a célból, hogy az esetleges jogos számonkérésre vagy felelősségre vonásra ne kerülhessen sor.

 Egész életünk titkokból áll.

Már a fogantatás pillanata is titok. Csak később derül ki … Az anya a bizonyosságig őrzi édes titkát. Aztán meg kell, hogy ossza, hiszen örömében már nem bírja tovább magában tartani.

És amikor a legcsodálatosabb titok kitudódik… nincs megállás.

Életünk során számos titkot őrzünk, sokat megosztunk, de néhányat a sírba is magunkkal viszünk.

Titkos jeleket, szimbólumokat rajzolunk már gyerekkorunkban, és titkos írásokat fejtünk meg, hogy a titkos rejtekhelyre eljussunk. Titkos leveleinket gyakran nyomatékosan még hét pecséttel le is zárjuk.

Titkos üzeneteket küldünk egymásnak, s néha arra vágyunk, hogy a titkos ajtók is megnyíljanak előttünk.

Járunk titkos randevúkra, találkozókra, amelyek gyakran szép élmények, néha fájdalmasak, és ha kitudódnak, lehetnek tragikus végűek.

Féltve őrzött lelki titkainkat, vágyainkat gyakran lakat alatt is őrizzük, vagy éppen az egy életen át írt naplóra bízzuk. Barátaink, szeretteink fülébe súgjuk, s hisszük (vagy nem?) hogy sosem adják tovább.

Kincseinket, értékes tárgyainkat, végrendelkezéseinket a páncélszekrények, széfek rejtett mélyére bízzuk, hogy majd csak a megfelelő időben legyen a titok felfedve.

Titkolózunk, amíg tudunk, amíg nem érezzük úgy, hogy terhétől lassan meg kell, hogy szabaduljunk. Van úgy, hogy önként tesszük, van úgy, hogy maguktól is kitudódnak, s néha mások rántják le róla leplet.