A vád: pedofília – a reverenda árnyékában

– Hogy találta meg ez a szerep?

– Bár most van a bemutató, az már nagyon régóta terv, hogy ezt a darabot színpadra tűzze az Orlai Produkció. Mindenféle változat szóba került, de különböző okok miatt végül arra nem került sor, hogy elkezdjük próbálni. Orlai Tibor korábban megkeresett, hogy játsszam én a papot, de aztán mégsem ezt mutattuk be, hanem a Római vakációt, ami egy teljesen más műfaj. Azóta eltelt négy év és most végre színpadra kerül.

– Mennyire érzi magáénak Fynn atya karakterét?

– Ezt még a próbák ezen szakaszában sem tudom megmondani, még rengeteg gondom van vele. Alapvetően az, hogy papot játszom, tetszik nekem. Valahogy mindig is vágytam rá, hogy egy atya szerepben lépjek fel, valamiért jó érzés az, hogy reverendában lehetek. Nem szerettem volna pap lenni gyerekkoromban, nem egy álmom válik valóra, de ilyen még soha nem volt.

– A színdarabból film is született, ahol Philip Seymour Hoffman játszotta a meggyanúsított papot. A színész többször is konzultált egy pappal mikor a szerepre készült, Ön gondolt hasonlóra?

– Nem vagyok egy gyakori templomba járó, de azért voltam már életemben misén. Volt róla szó, hogy elmegyünk a rendezővel, de nem csak egy átlagos misét szeretnénk megnézni: annak tudjuk a rituáléját és a folyamatát, ráadásul az előadás szempontjából sem fontos. Jó lenne viszont találni egy karizmatikus és viszonylag fiatal papot, akinek nemcsak a mise levezetését hallhatnánk, de a szent beszédét is, amikor a saját gondolatait osztja meg a hívőkkel, erre több példa van a darabban is. Egy olyan híres papot keresünk majd, akihez zarándokolnak a hívők.

– El tudott vonatkoztatni Hoffman Oscar-díjra is jelölt alakításától?

– Abszolút, de el is kell. Én még akkor láttam ezt a filmet, amikor bemutatták, de azóta nem néztem meg és jó ideig nem is áll szándékomban, mert nem szeretném egy pillanatig sem őt másolni vagy csak azért is mást csinálni, mint amit ő. Az nem jó, ha nagyon bennünk van egy ilyen élmény, mert vagy görcsösen ellene dolgozunk, vagy pedig óhatatlanul elkezdjük másolni. Inkább úgy dolgozunk, hogy van egy szövegkönyvünk, ami eredetileg is egy színdarab, és ezzel kezdünk el foglalkozni, a magunk változatát találjuk ki. Én nem vagyok Philip Seymour Hoffman, ahogy Dorka sem Meryl Streep, teljesen más karakterek, alkatok, színészek vagyunk elismerve persze, hogy mindketten zseniális művészek.

– Az eredeti színdarab heves reakciókat váltott ki a közönségből, a nézők egymással vitatkoztak, hogy akkor kinek is volt igaza. Ön vár hasonlót a magyar publikumtól?

– Ez a színdarab nem arról szól, hogy a pedofíliáról beszéljünk vagy az egyházon belüli furcsaságokról, hanem ez egy példázat arról, hogy igenis lehet olyan szituáció, amikor nem tudjuk eldönteni, kinek van igaza. Végignézünk úgy egy, a reményeim szerint izgalmas másfél órát, hogy közben különböző döntéseket hozunk: egyszer azt, hogy a pap igenis bűnös, aztán a következő jelenetben meg azt, hogy nem. A lényeg nem a pedofília, hanem az, hogy nem tudjuk mi az igazság.

– Ez egyfajta kielégületlenség és furcsa érzés nekünk, készítőknek is, hogy miközben játsszunk és igyekszünk érdekfeszítőek maradni, a végén nem adunk megoldást a nézőknek. A darab címe azonban Kétely és ha mi nem tartjuk magunkat ahhoz, hogy a végén ne lehessen dönteni, akkor nem végeztük jól a feladatunkat. Jó kérdés, hogy ez a nézőkből mit vált ki. Én annak örülnék, ha az egyikük azt mondaná, hogy a pap bűnös, de a társa, akivel a színházba jött állítsa az ellenkezőjét és az atya igazát védje. Szerintem ekkor végeztük jól a dolgunkat. Semmiképp sem szeretném, ha engem vétkesnek tartanának a legvégén, azt már igen, hogy a darab közben többször annak gondoljanak. Ugyanakkor nem akarom azt sem, hogy egyértelműen felmentsenek. A munkánknak ez a része egy nagyon nehéz játék és aprólékos munka, ahol fontos, milyen jeleket adunk a nézőnek, mi felé irányítjuk. Szép feladat, de nem könnyű.

– A másik főszereplő, Aloysius nővér Flynn atya tökéletesen ellentéte, a történet a kettejük konfliktusából bontakozik ki. A pap bűnösségét váltig állító asszonyt Udvaros Dorottya alakítja. Milyen volt vele együtt dolgozni? Volt már közös munkájuk?

– Valamikor nagyon-nagyon régen, talán még a főiskola elvégzése után átvettem egy szerepet egy Szentivánéji álomban, ott én voltam Lysander, Dorottya volt Titánia és Hippolyta, ebben játszottunk együtt. Sok évre rá aztán szintén egy szerepátvételem volt, akkor a Garas Dezső rendezte Anyám, Kleopátra című darabban, ahol Dorka volt a női főszereplő. Mi eddig csak együtt játszottunk, ez az első alkalom, hogy együtt próbálunk. Dorka egy nagyszerű színésznő, aki alapos és nagyon kidolgozza a szerepét.

– A rendező, Pelsőczy Réka gyakran vonja be színészeit a történet alakításába. A Kétely előadását mennyire formálták a szereplők?

– Rékának mindig van egy elképzelése, amin elindulunk és ezen folyamatosan együtt változtatunk. Nagyon kíváncsi és meghallgat, ha egyetért, akkor megfogadja az én véleményemet, tanácsaimat vagy érzéseimet, de olyan is van, amikor azt mondja, hogy ő ezt nem így gondolja. Az egész egy együtt gondolkodás a darabról.

– Az ön életében volt már hasonló szituáció, amikor egy gyötrő bizonytalanság, egy maró kétely nagy lavinákat indított el?

– Apróságok lehettek, de ilyen nagy lelki traumákat és drámákat okozó helyzetek szerencsére nem voltak.

– Mit gondol a szerepével kapcsolatban: bűnös vagy ártatlan?

– Ha erre felelnék, valamennyivel kevesebben vennének jegyet, úgyhogy inkább nem válaszolok.

(Készítette: Melis Dóra)