A vadállati agresszió

Ha valamilyen jelenséget meg akarunk érteni, mindig az állatokat figyeljük meg, rajtuk kísérletezünk először. Egyrészt azért, mert az ember érzi, hogy maga is valamiképpen az állatok közé tartozik; más állatfajok egyedeihez hasonlóan cselekszik, mozog, táplálkozik, szaporodik, társaival kapcsolatot tart. Az állatok tevékenységét szemlélve még ma is hajlamosak vagyunk őket valamiféle távoli rokonnak tekinteni, és tevékenységükben felfedezni az emberi indulatok, vágyak, a cselvetés, a hűség, vagy éppen a magasabb rendű értelem mozgatórugóit. Másrészt az ember valahogyan mindig is függött az állatoktól. Táplálékának jelentős részét az állatok adták, ellenségei is voltak, vagy menekült előlük, vagy megküzdött velük. Az állatok viselkedését tudományosan is elemezve nagyon sok mindent megtudhatunk az egész élővilág működéséről, az állatoknak egymással és a környezettel való kapcsolatáról, a bioszféra működési mechanizmusáról. Egyes kutatók például az állatokon végzett megfigyelések alapján szélesebb érvényű, az emberekre, az emberi társadalomra is érvényes törvényszerűségeket tételeznek fel.

A századunk második felében egy új tudományág született, az etológia, a viselkedéstudomány, amely az állatok szokásaival, cselekvéseivel, a természetes környezetben megnyilvánuló viselkedésekkel foglalkozik, és kutatja az ezeket kiváltó környezeti tényezőket. Az állati viselkedés modern tudománya összefogja, integrálja a biológiai tudományokat: a genetikát, a fiziológiát, neurobiológiát, ökológiát és az evolúciós tudományokat.

Az agresszív emberre gyakran mondja azt a magyar köznyelv, hogy úgy viselkedik, mint egy állat, olyan durva, mint egy vadállat. Márpedig, „ha az ember vadállatnak nevezzük, az az állatokra nézve sértő.” – mondja Anthony Storr. A „vadállati” viselkedés szélsőségei az emberre korlátozódnak. A vadállati jelzővel arra engedünk következtetni, hogy az ilyen viselkedés a nálunk kevésbé fejlett lényekre jellemző. Pedig sehol a természetben nincs példája annak, amilyen kegyetlenséggel mi bánunk egymással. Létezik az állati agresszió, a fajfenntartásban, az életben maradásban igen fontos szerepet játszik, de elmondhatjuk, hogy az ember a legkegyetlenebb, legirgalmatlanabb élőlény.