A vágtázó próféta
A csillagászat kandidátusa, a Vágtázó Halottkémek hazai együttes szövegírója, a László Ervin vezette Közös tudatmezők kutatására szerveződött csoport munkatársa.
– Mi a kedvenc sora a VHK-nak írt szövegekből?
– A legutóbbi CD-n szerepel például, hogy „minden jó öröknek született”. Vagy „Ki vele, az Istenért!”, amin azt értem, hogy meg kell valósulnia annak, amire, amiért születtél a földre. Ez a természet értő-érző törvénye.
– Az élő világegyetemben van-e helye Istennek?
– A világegyetem öröktől volt, és örökké lesz. A világegyetemet nem teremtette senki, az egy elv, eszme, amelynek nincs kiterjedése, súlya, dimenziója, vagyis emberi ésszel nehezen értelmezhető. Ez az elv nem anyagi létező, de van, amit közvetve bizonyíthatunk például azzal az egyszerű fizikai jelenséggel, hogy a fény két pont között mindig a legrövidebb utat választja. Ez csak úgy lehetséges, ha feltételezünk egy a fénysebességnél gyorsabban működő valamit, valakit, ami, aki virtuálisan feltérképezi az összes szóba jöhető lehetőséget, majd kiválasztja a legrövidebbet. Ez pedig képtelenség. Amikor egy újszülöttre tekintünk, és látjuk a tekintetét, a tisztaságot és jóságot, akkor megsejthetjük, hogy abban a világban, ahonnan jött, és ahová majd élete végén készül, a jóság, a szépség és a tisztaság uralkodik. Rajtunk múlik, hogy kapcsolódunk-e a világegyetem érzésbeli és értelmi rendjéhez, továbbépítjük-e, vagy süllyesztőbe irányítjuk az életünket.
Rejtő Gábor
Piac és Profit Magazin archív
Hozzászólás zárolva.