A világ legmegdöbbentőbb sziámi ikrei!

A sziámi ikrek gyakorlatilag „rendes” egypetéjű ikrekként kezdenek el fejlődni, azonban egy ponton valamilyen ok olyan elváltozást eredményez náluk, hogy valamely testrészük/testrészeik vagy szervük/szerveik egybenőnek.

Az orvosok a mai napig nem tudják, mi ez az ok, amely miatt minden kétszázezredik élveszületésből egy sziámi ikerpár, vagyis a világon naponta legalább egy-kettő szűletik. Sajnos legtöbbjük nem él sokáig, nagy részük még ma is újszülöttként, a szülés után közvetlenül meghal, annak ellenére, hogy az elmúlt kétszáz évben nagyon nagyot ugrott túlélési arányuk.

Sok vita van abból, vajon lehet-e ezeket a gyerekeket, felnőtteket két emberként kezelni, vagy sem. Hiszen vajon egy ember-e az, akinek két feje van, vagy akinek szívén testvérével osztozik? Ezt a kérdést azóta sem sikerült megválaszolni, bár ha emlékeznek arra az indiai női ikerpárra, akikről az elmúlt években olyan sokat hallhattunk, mégis úgy tűnik, két különálló személyiségként kezelik őket, és ők is magukat.

Alapvető fontosságú –  mind a túlélés, mind pedig a későbbi életminőségük szempontjából – hogy az ikerpárnak mely testrészeken, illetve mely belső szerveken kell osztozniuk.

Azok az ikrek vannak talán a egyik legnehezebb helyzetben, akiknek mellkasuk közös, hiszen ez számos más belső elváltozást is jelenthet, például megosztott szívet.

Ritkábban akár egész felsőtestük a köldökig össze van nőve.

Az orvostudomány pygopagusnak nevezi azt, amikor a két újszülött a fenékrészen érintkezik egymással, minde ötödik pár ilyen. Bár első hallásra igencsak bizarrnak tűnhet ez, mégis nekik van a legtöbb esélyük arra, hogy szétválasszák őket műtéti úton, s egy idő után külön életet élhessenek.

Paragraphus-ikrek azok, akiknek közös lábuk, nemi szervük és csípőjük van, viszont ezektől felfelé különálló törzsük, szívük, fejük. Nagyon nehéz, szinte lehetetlen őket műtéttel szétválasztani, hiszen számos életfontosságú szervükből is csak egy van.