„Adj vesét, hogy életet adhass!”

A vesetranszplantáció sebészeti beavatkozás, mely során egy egészséges vesét ültetnek a páciens testébe. A beültetett vese átveszi a károsodott vesék munkáját, a beteg pedig már nem szorul dialízisre. A műtét során az új vesét a sebész az alhasba helyezi, és rekonstruálja az artériákat és vénákat a vér tisztításának folyamatához. Sok átültetett vese halott emberektől származik, néhány pedig élő donortól, akik megfelelő élettani egyezéssel rendelkeznek a beteggel.

Magyarországon a transzplantációhoz kapcsolódó szabályozás jó és korszerű, megfelelően biztosítja a lehetőséget a vesék felhasználásához. Mindezek ellenére az új vesére való várakozás hosszú lehet, pedig létezik egy másik, talán kevésbé ismert megoldás: az élődonoros veseátültetés.
Ennek során a beültetésre kerülő vesét erre alkalmas élő személyből – legtöbbször az átültetésre váró rokonából – veszik ki, és ezt a szervet ültetik be az átültetésre váró személy testébe. Szakmai szempontból ez a fajta beavatkozás számít az ideálisnak, az érintett életkilátásai ilyen esetben a legjobbak. A módszer szerencsére Magyarországon is terjedőben van az évi 5-10 eset után 2011-ben már közel 50 ilyen beavatkozást végeztek hazánkban.

További világnapi programok és információk: http://www.nephrologia.hu/vilagnap

TUDTA ÖN, HOGY…?
a vesék nap mint nap pontosan szabályozzák testünk só- és vízmennyiségét, ezáltal a vérnyomást? A vesékben levő vesetestecskék érhálózatán keresztül naponta 180 liter elsődleges vizelet és ennek megfelelő só és egyéb ásványi anyag szűrődik át, melyet a kapcsolódó gyűjtőcsatornácskák több mint 99%-ban visszaszívnak. Ennek a hatalmas anyagmennyiségnek a mozgatása óriási energiaigénnyel jár. A szív által kilökött vérmennyiség mintegy ötöde a veséket látja el. A vesék ezért igen érzékenyek a vérnyomás-ingadozásra, a vérellátási zavarokra.