EGÉSZSÉGÜGYI VÉSZHELYZET
Akkor most mi is van ezzel a koronával?
2019-nCoV – ez a hivatalos neve annak a koronavírusnak, ami hetek óta riadalmat okoz az egész világon. Sokan pániktól tartanak, és azt sem értik, hogy miközben Magyarországon már dúl a hagyományosnak mondható influenzajárvány, miért kell félni valami egészen mástól? Az mta.hu arra kérte a pécsi Szentágothai János Kutatóközpont munkatársait, hogy mondják el, mit lehet, illetve kell tudni az új vírusról – ahogy mondani szokták – a tudomány mai állása szerint. Íme a tudósok véleménye napra pontosan 2020. január 31-én.
A denevérekről 15 éve ismert, hogy úgynevezett SARS-szerű koronavírusokat hordoznak világszerte. Ami a hasonló gazdaváltási eseményeket lehetővé teszi, az maga az ember, hiszen olyan mértékű változást okoztunk a bolygón (túlnépesedés, erdőirtások, városiasodás, klímaváltozás stb.), ami nagymértékben emeli a „találkozások” számát olyan mikrobákkal, amelyek több százmillió éve már léteznek. Az elmúlt évtizedben Magyarországon is folytatott denevérvirológiai kutatásoknak köszönhetően már jól ismert a denevér-koronavírusok földrajzi elterjedése, genetikai diverzitása, és evolúciós mechanizmusaik, így ez a mostani esemény is várható volt.
Tünetek, megbetegedések, halálozás
A vírus az influenzához hasonló klinikai tüneteket produkál, amelyek szinte minden esetben lázzal kezdődnek, és jellemzően száraz köhögés jelentkezik. A betegség súlyosbodásakor nehézlégzés, légszomj, majd a legsúlyosabb esetekben tüdőgyulladás alakul ki. Ritkábban egyéb tünetek is társulhatnak, mint például izomfájdalom, fejfájás vagy torokfájás. Az első komolyabb összefoglaló klinikai tanulmány (Chen és mtsai, The Lancet, 2020. jan. 29.) szerint a fertőzöttek átlagéletkora 55 év körül van, míg a fertőződés valószínűsége fiatalabb szervezeteknél kisebb (10-15%). A tanulmány azonban kitér arra is, hogy a betegek felének egyéb krónikus betegsége is volt. Jelenleg a halálozási arányról nem lehet releváns tájékoztatást adni, hiszen a betegek jelentős része még kórházi ápolást igényel, sok esetben állapotuk kritikus, és a fertőzés kimenetele kétséges. Az eddigi adatokból úgy tűnik azonban, hogy a halálozási arány nem fogja meghaladni a 2002–2003-as SARS-járványét.
A vírus terjedése
A legfőbb kihívás most a beteg emberek gyors felismerése, és annak megakadályozása, hogy átadják a vírust másoknak (a transzmissziós hálózat minél gyorsabb megtörése). A fő problémát az enyhe megbetegedések vagy akár a tünetmentes hordozók jelentik, akik kiesnek a gyors felismerhetőség és diagnosztika hatásköréből. Ez azért nagy baj, mert ezek az emberek enyhe tünetekkel (melyek sok esetben kevésbé felismerhetők) adhatják tovább a vírust, sokszor az orvost sem keresik fel jelentéktelen tüneteikkel. Így nehéz időben elkülöníteni őket és visszakövetni, hogy kivel kerültek kapcsolatba. Az enyhe tünetekkel járó járványok megfékezése sokkal nagyobb feladat, mint egy súlyos tünetekkel jelentkező fertőző betegségé. Az enyhe vagy tünetmentes esetek száma azonban szerencsére alacsony. Ami még rendkívül fontos lenne most világszerte, hogy az egészségügyi dolgozók megfelelő védőfelszerelésben dolgozzanak a gyanús vagy már igazoltan fertőzött betegekkel, jól használják, és valóban használják is azokat. A SARS-világjárvány (pandémia) idejében úgynevezett szuperterjesztőként számos egészségügyi dolgozó játszott kulcsszerepet a járvány kiteljesedésében, mivel egymaga (munkájából adódóan) számos emberrel érintkezve jóval több embert fertőzött meg, mint egy átlagos beteg.
Hozzászólás zárolva.