Álomvilág

 Életünk uszkve egy harmadát alvással töltjük, és megteremtjük a magunk kis álomvilágát vagy más-világát, amit megtöltünk eseményekkel, személyekkel, magyarázatra és megfejtésre szolgáló dolgokkal.

 A minduntalan ismétlődő álmok fölöttébb nyomasztóak tudnak lenni. De ha megismerjük jelentésüket, változtathatunk azon az élethelyzeten, amely visszatérő álmainkat okozza, s akkor a kellemetlen álmok is eltűnnek.

De hogy magáról az álomról ejtsünk pár szót:

Nincsen rossz álom.

 Mert mikor álmodunk: azt jelenti, hogy még élünk. A halottak nem álmodnak, mert hiszen ők már mindent tudnak.

 Tehát a legrosszabb álom sem jelenthet egyebet, mint azt, hogy még nem léptünk át a halál néma kapuját; tennivalónk, elfoglaltságunk, van a földön.

 Az álmok mutatják néha balsorsunkat is, amellyel majd bátran szemközt kell néznünk; de jelentik örömeinket is, amelyek majd felváltják csüggedésünket.

 A legrosszabb álomban is van valamely jó.

 Visszatérő álomtémák és „megfejtéseik”:

–         Támadás, roham: a saját lélek egymással szembenálló tendenciáit tükrözi vissza, és talán érdemes lenne utánagondolni, mit kellene tenni, hogy az önben rejlő agresszivitás ne ártson senkinek.

–         Zuhanás: utalás arra, hogy gyakran hagyja magát sodródni az árral, és sokszor elbizonytalanodik.

–         Repülni: háztetők felett: szegénység, víz és mező felett: gazdagság, toronyra repülni: gonosz ítélet

–         Meztelenség: ezt azt jelenti, hogy olyannak mutatja magát, amilyen valójában, nem szokott alakoskodni, őszinte és nyíltszívű.

–         Utazás: a tudat változását jelképezi. Ha az utazás megerőltető, az átalakulás végeredménye többnyire pozitív.

–         Ölelni valakit: csalfaság, ölelni azt, akit szeretünk: nehéz kötelesség, ölelni mást: vidámság, öregasszonyt ölelni: szorongattatás, ifjú leányt ölelni: aggodalom, ölelkező ember: árulás.

–         Rajtaütés: felgyülemlett szexuális energiára vagy háttérbe szorított tulajdonságokra utalhat.

–         Üldözés: majdnem mindig a személyiség el nem fogadott részének szimbóluma, amit ismernünk kellene, de inkább elrejtjük.