„Anyám egész délelőtt ivott, aztán délután végig aludt”
Nincs rá magyarázat. A gyerekek finom érzékenységgel reagálnak a családban történtekre, érzékelik a feszültségeket, és teremtenek olyan játszmákat, amelyekkel igyekeznek szüleik helyett elsimítani a problémákat, megoldást keresni a kialakult helyzetre. Hiába akarjuk erősen hinni, hogy ők még kicsik ahhoz, hogy megértsék a körülöttük zajló érzelmi-kapcsolati viharokat.
A családon belüli játszmákba pedig, mi szülők, sajnos öntudatlanul is beleráncigáljuk gyerekeinket, s adunk életre szóló mintákat arra, hogy nem szabadni a kapcsolatainkat intézni.
Joel D.Block és Susan Bartell szerzőpáros Szülői játszmák című könyvében rántja le a leplet ezekről az észrevétlen játszmákról, s a nagy tudományos magyarázatok helyett igyekszik praktikus tanácsokkal is szolgálni a könyv olvasása során magukra ismerő játszmázó szülőknek.
A papírkötéses, könnyen kézbe vehető könyv, mintha csak arra szolgálna, hogy a metrón, várakozás közben előkapjuk a táskából, és bele-beleolvassunk. Nem érint nagy mélységeket, de nem is ilyen célból született.
Így például nem tér ki sehol az Eric Berne-féle játszma elméletre, nem nagyon fejtegeti, mit is jelent a játszma fogalma, inkább in medias res, egyből elénk rak egy szülői kérdőívet, melynek kitöltése után (erős a gyanúm), hogy le kell vonjuk a következtetést: bizony el kell olvasnunk a könyvet, mert gyermekeinkkel való kapcsolatunk maximum csak a „közel tökéletes” jelzőre érdemes.
Hét nagyobb játszmát ismerhetünk meg a könyvből (pl. Én vagyok a jobb szülő, Szükséged van rám, Végezd el helyettem a piszkos munkát), de a játszmákon belül újabb és újabb aljátszmákat is bemutatnak a szerzők. A lényegre törő, olykor triviálisnak tűnő játszma ismertetést a szerzők praxisából vett rövid esettanulmányokkal teszik érthetőbbé a laikus olvasó számára.
Néhol előbukkan egy-egy kikerülhetetlen pszichológiai fogalom (pl. a projekció), amit „konyhanyelvre” lefordítva igyekeznek segíteni a lélektan területén kevésbé jártas szülőknek.
Aki először olvas ezekről a játszmákról, annak bizonyára hosszú időn keresztül megmarad az a nyomasztó érzése, hogy milyen ijesztően sokszínű módon hurcoljuk magunkkal otthonról a családi mintákat, s kényszerítjük bele mi magunk is félelmetes, megterhelő játszmákba gyerekeinket.
Az egyes fejezetek végén rövid pontokba összeszedve adnak tanácsokat és javaslatokat a szerzők arra, hogyan kerüljük el illetve lépjünk ki az adott játszmából.
Hozzászólás zárolva.