„Anyám egész délelőtt ivott, aztán délután végig aludt”
Nincs rá magyarázat. A gyerekek finom érzékenységgel reagálnak a családban történtekre, érzékelik a feszültségeket, és teremtenek olyan játszmákat, amelyekkel igyekeznek szüleik helyett elsimítani a problémákat, megoldást keresni a kialakult helyzetre. Hiába akarjuk erősen hinni, hogy ők még kicsik ahhoz, hogy megértsék a körülöttük zajló érzelmi-kapcsolati viharokat.
A könyv végén pedig külön fejezetek foglakoznak a speciális játszmákkal. Ezek közül felhívnám a figyelmet az elvált szülők játszmáira, amelyek szintén óriási kárt okozhatnak a gyereknek (pl. az „Én vagyok a jobb szülő” játszma).
Végül arra vonatkozóan is nyújt némi támpontot a könyv, hogy miként lehet a gyereket egy ilyen háromszög helyzetből kiemelni, s hogy a család milyen szakemberektől kaphat hathatós segítséget a játszmahelyzetek megszüntetéséhez.
A könyv olvasása során két érzés, gondolat biztosan ott fog kísérteni: ráismerünk saját szüleink velünk szemben folytatott játszmáira; s ha gyakorló szülők vagyunk, rá fogunk találni saját játszmáinkra is. Ez utóbbi talán még nyomasztóbb lesz.
Joel D. Block-Susan S. Bartell: Szülői játszmák (Hogyan kíméljük meg gyermekünket a házastársi konfliktusoktól?)
Alexandra Kiadó, 2007.
Pécs, Üszögi-kiserdő u.1.
Hozzászólás zárolva.