Az alattomos tüdőrák
A tüdőrák a tüdőben növekvő rosszindulatú (rákos) daganat. A rák a hörgőjáratokban vagy a szivacsos tüdőszövetben alakul ki. A tüdőrák fő típusai a kissejtes és a nem kissejtes tüdődaganat. Az elnevezések a daganatot felépítő sejtek mikroszkópos megjelenését tükrözik. Az elkülönítés fontos, mert elsősorban ez határozza meg a további kezelési lehetőségeket.
Az epidermális növekedési faktorok (EGF) ennek a folyamatnak az egyik legfontosabb jelátvivő molekulái. Az EGF a sejtfelszínen jelenlevő EGF receptorhoz kötődik. Ennek a receptornak a neve: humán epidermális növekedési faktor receptor (EGFR).
Az EGFR-t célzó gyógyszerek
Ma már rendelkezésünkre állnak olyan célzott, biológiai gyógyszerek, melyek blokkolják az EGFR-t. A receptor gátlásával elérhető, hogy a daganatsejtek szaporodása, a daganat növekedésének üteme lassuljon/leálljon. Ugyanakkor, mivel az EGFR jelentősen nagyobb mennyiségben található a rákos sejteken, mint az egészséges sejtek felszínén, a kezelés révén az egészséges sejtek alig károsodnak.
Azon előrehaladott, áttétes stádiumban lévő beteges esetében, akik EGFR-gátló kezelésére jelenleg hazánkban sor kerülhet, a gyógyszer segítségével korábban nem látott túlélési eredmények érhetők el.
További előnye a gyógyszernek, hogy napi egyszeri tabletta formájában szedhető, így kórházi kezelést nem igényel, jelentősen javítva a betegek életminőségét, akik így munkájukat, megszokott napi tevékenységüket folytathatják.
A kemoterápiákhoz képest a betegek a kezelést nagyon jól viselik, ugyanis a gyógyszer mellékhatásai általában enyhék és átmenetiek. Ez a célzott biológiai kezelés új reményt ad az előrehaladott tüdőrákok eddig rendkívül aggasztó kimenetelének javításában.
Ahhoz, hogy az EGFR-gátló kezelés nagy hatékonysággal legyen alkalmazható, meg kell találni azokat a betegeket, akik esetében a kezelés várhatóan eredményes lesz. Ebben nagy jelentősége van a daganatok diagnosztizálását végző patológusnak, aki a diagnosztika legmodernebb fegyvertárát felvonultatva molekuláris vizsgálatok segítségével határozza meg, hogy mely beteg esetében mely célzott biológiai terápia alkalmazható/alkalmazandó. Ezek a vizsgálatok, melyek ma már a rutin patológiai diagnosztika részét képezik, a beteg szervezetéből már korábban eltávolított szövetmintákon történnek, így további megterhelést a beteg számára nem jelentenek.
Hozzászólás zárolva.