Az első magyar lovag szerelmei
464 esztendővel ezelőtt látta meg a napvilágoz a magyar szerelmi költészet atyja, Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint. A magyarországi reneszánsz nagy alakjából a hazai irodalomtörténet első klasszikusává vált.
Balassi volt az első, akit – kora hatására – a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekintette. Alkotásáainak gyökerei a lovagi, a trubadúri líráig nyúlnak vissza. Csodásak virágénekei, virágmetaforái A női test szépségét olyan finom hangú erotikával párosítja, ahogy csak Petrarka tudta volna. Ez a vers talán a legékesebb bizonyíték!
Balassi Bálint: Hogy Júliára talála, így köszöne neki
Ez világ sem kell már nekem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most én mellettem,
Egészséggel, édes lelkem.
Én bús szivem vidámsága,
Lelkem édes kévánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Veled Isten áldomása.
Én drágalátos palotám,
Jóillatú piros rózsám,
Gyönyerű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Júliám!
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj életem reménye!
Szerelmedben meggyúlt szivem
Csak tégedet óhajt lelkem
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvez légy én fejedelmem!
Júliámra hogy találék,
Örömömben igy köszenék,
Térdet fejet neki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.
Hozzászólás zárolva.