„Az én betegségem: menekülés ebből a mai világból…” (4. rész)
Kórismereteként általában ez a feljegyzés szerepel: melancholia. Később zárójelben hozzáteszik: depressio periodica. (Miskolczy, 1963) Betegsége, amely költészetének, világnézetének válságba jutását részben magyarázza a patalogikus méretűvé váló melankólia. A köznyelvben a pszichiátriai kedélybetegség fogalma (régebbi nevén: melancholia) mellett gyakran használják (helytelenül) múló rosszhangulat megjelölésére is a „depresszió” elnevezést. A depresszió azonban nem egyszerűen átmeneti levertséget, szomorúságot jelöl. (L. Melléklet 60. oldal) . (Temesváry, 1995).
A melankóliás depressziót a következőképpen lehet jellemezni: az öröm átélésének és anticipálásának képessége súlyosan károsodik, a külvilág ingerei nem váltanak ki reakciót, a beteg főként az egyébként örömet okozó eseményekre nem tud reagálni. Emellett kifejezett pszichomotoros változás, bűntudat és vegetatív tünetek (anorexia, fogyás, kora reggeli ébredés), valamint a tünetek reggeli rosszabbodása észlelhető. (Szádóczky, 2000)
Juhász orvosai közül Rapaport Samu endogén depressziónak minősítette a költő baját, s hangsúlyozta a lappangás utáni kitörésének a külső környezettől való függetlenségét. A doktor szerint hiba az ilyen beteget vidám környezetbe helyezni abban a hiszemben, hogy majd ő is földerül; hatása épp az ellenkezője: még jobban magába zárkózik, gyűlölettel fordul el a téveszméi szerint őt kinevető társaságtól. Péter László tételszerűen fektette le a megfigyelt összefüggést Juhász Gyula depresszióinak periódusai mégis mutatnak összefüggést a külső világgal. Nagyon nehéz megállapítani, mennyi a melankólia, a depressio periodica keletkezésében a belső, alkati, endogén örökség vagy hajlam, s mennyi a külső, exogén tényezők szerepe. Péter László szerint Juhász aktív, egészséges szakaszai egybeestek pályájának sikeres, termékeny, mozgalmas, számára élményt, közszereplést, hírnevet hozó időszakaival, így a nagyváradi éveivel (1908-1911) és a két forradalom lelkes napjaival (1918-1919). Ez az összefüggés azért is nagyon fontos, mivel öngyilkossági kísérletei könnyen összefüggésbe hozhatók életkörülményeinek alakulásával, máramarosszigeti, lévai, szakolcai magányával, honvágyával, szülővárosa és édesanyja utáni átlagon felüli vágyakozásával, az ebből adódó depressziós tünetekkel. (Péter, 1983.)
Juhász Gyula betegségéről a legjobb és leghitelesebb forrás, Miskolczy Dezső professzor írása. Erre támaszkodom a költő betegségének ismertetésekor. Innét tudjuk, hogy kifejezett depressziója 1907-ben jelentkezett először. Munkáját azonban rendesen végezte. Depressziója mindenféle külső októl független volt, s néhány hétig tartott. Azóta jelentkezett kedélyi nyomottsága öngyilkossági gondolatokkal is társulva. Az orvosi vizsgálatok megerősítették, hogy szervi idegrendszeri megbetegedésnek semmi nyoma nem található.
Hozzászólás zárolva.