Az endometriózist nem véletlenül nevezik korunk pestisének
Mirtill 30 éves, mosolygós, 5 hónapos gyermekével várandós fiatal nő. Szerencsésnek tartja magát, hogy viszonylag hamar megfogant a gyermeke azokhoz az ismerőseihez képest, akik már évek óta próbálkoznak sikertelenül. „Mindig azt hittem, hogy nekem gond nélkül sikerül majd teherbe esnem.
Őszintén szólva sokáig nem is foglalkoztatott különösebben az anyaság, inkább a karrieremre koncentráltam, azonban 30 éves korom után úgy döntöttünk férjemmel, hogy elérkezett az idő, jöhet a kicsi. Az egyetlen baljós előjel utólag visszagondolva talán az volt, hogy a menstruációm mindig rettenetes fájdalmakkal járt, már 10 nappal azelőtt görcsölt a hasam, mielőtt megjött volna a havi ciklusom. Gyakorlatilag havonta mindössze 10 napig voltam tünetmentes, aztán kezdődött a fájdalom, ami egészen a menstruációm utolsó napjáig tartott. Ennek ellenére nem gondoltam volna, hogy bármilyen probléma van a reprodukciós rendszeremmel egészen addig, ameddig az orvosok meg nem állapították, hogy endometriózisom van. Bár operációt javasoltak, én alaposan utána olvastam ennek a problémának, és ez alapján úgy döntöttem, hogy inkább természetes úton próbálkozom, hiszen az endometriózis mértékét nehéz operáció nélkül megállapítani. Azt hiszem, hogy a rossz hírt mindig szívesen vonjuk kétségbe, talán ezért lamentáltam ennyire. Azonban miután másfél év után sem jött a baba, végül mégis úgy döntöttem, hogy rászánom magam a műtétre” – meséli a fiatal hölgy.
Mirtill egyik ismerőse ajánlására kereste fel Dr. Vereczkey Attilát, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet főorvosát, aki elvégezte rajta a műtétet. Szerencsére ez alapján kiderült, hogy az endometriózisa nem volt súlyos, az operáció pedig a félelmek ellenére jól sikerült.
„Egyike voltam a meddőségi klinika első pácienseinek, és annak ellenére, hogy nagyon tartottam a műtéttől, szerencsére rendkívül hamar felépültem, és a nyomai szinte alig látszanak a hasamon. Mindenki nagyon kedves volt hozzám a klinikán, és nem hagyott bennem semmiféle kellemetlen emléket az egész sem testileg, sem lelkileg. Így amikor a védőnő megkérdezte, hogy milyen műtéteken estem át, egészen elfeledkeztem arról, hogy megemlítsem ezt az endoszkópos beavatkozást. Nem szerettem volna félrevezetni, de csak másnap jutott eszembe, hogy mintha valamiről elfeledkeztem volna” – mondja nevetve Mirtill.
Hozzászólás zárolva.