Azért vagyok beteg, mert bűnös vagyok?

Ha szóba állsz a betegséggel kézen fog és segít. Ha elnyomod a tünetet, ha befogod a szereplők száját, megkötözöd kezét-lábát ezen a színpadon, újak jönnek, más ruhában, más szerepben. Mígnem egyszer véget érhet az előadás.

A betegség önmagában is bűntudatot okozhat. Hisz terhére lehetsz másoknak, hisz nem tudsz úgy teljesíteni, ahogy magad, vagy mások elvárják tőled. Hisz lám nem vigyáztál magadra eléggé.

A betegség spirituálisan is bűntudatot ébreszthet benned: valami bűnöd lehet, mostani, vagy előző életeidben, hisz különben nem kapnád azt, amit. Pedig valójában csak egyetlen bűn létezik: ha elfogadod, hogy bűnös vagy.

Ha kibékülsz – magad helyett – a bűntudatoddal. Mert ez egyet jelent azzal, hogy nem szereted önmagad. Hogy nem fogadod el olyannak, amilyen vagy.

Hogy ugyanazt képviseled magaddal szemben, mint amit veled szemben képviseltek, amíg be nem nőtt a fejed lágya. Amíg megkeményedett valami szíved körül.

Amíg el nem vesztetted a kapcsolatodat valódi önmagaddal.

A betegség válság. Ha a betegségbe menekülsz a társadalom kész rá, hogy elfoglald a Téged megillető helyet.

Van biztosító, orvos, recept, kórház, elfekvő. A betegség valójában kényszerszülte-pótcselekvés, de valódi alternatíva elé állít. Eldöntheted, beilleszkedsz-e a társadalom kínálta hagyományos formákba, járod a járt utat, s engedelmes birkaként hasonulsz, idomulsz a felkínált lehetőségekhez, amely csak a testet próbálja segíteni, vagy ugrasz.

Az ismeretlenbe, a lélek mélyére, a múltadba, hogy meglásd, megértsd saját lehetőségeidet, korlátaidat, eddigi történetedet.

Hogy megtudd, ki vagy Te, s mi dolgod van itt a földön. Az egész részekből áll. A betegség is egy rész. Rés.

Ha elindulsz ezen az úton, már megérte, hogy beteg lettél. Mert egyre inkább szeretni fogod magad. S így szerethetővé leszel.