Baj-e, hogy színészek a politikusok?

A politikus imázsához még számos tényező hozzátartozik, így a külső megjelenés (arc, ruházat, mimika, gesztusrendszer, mozgás). A jó külső nem hátrány, de a retorikai képességek és a karizma is "elkel". A politikusnak kell érnie, hogy a közönség érzelmileg elfogadja őt, hogy hitelesnek és megbízhatónak tartsák, és el kell hitetnie, hogy szaktudása alapján ő a legalkalmasabb bizonyos feladatok ellátására.

A mimika és az érzelmek kifejezése fontos a politikusok esetében is. Mi hogyan ül ki arcukra, és milyen gesztusrendszert használnak. Már az 1700-as években vizsgálták a színészek egyetemes gesztus- és mimikarendszerét: félelmetes hasonlóságok fedezhetők fel a mai politikusok megnyilvánulásaival összevetve! Hagyományos, közönségnek beszélő színházi mozdulatrendszer működik náluk- csak nézzk meg a politikusokról készült sajtófotókat!

A nézőközönség-szavazókhoz való is érdekes adalék lehet a színész-politikusok esetén: aki lenézi közönségét, elveszett. Ha csak szerepet játszik, előbb-utóbb lebukik. Magyarán: aki hülyének nézi a választópolgárokat, elbukik. A színész és néző kapcsolata az aktuális játékon áll vagy bukik, az egyes előadások megismételhetetlenek. A politikus és választó viszonyát is nap mint nap újra kell építeni.

Baj-e, hogy színészek a politikusok? Marketingfogások nélkül nem biztos, hogy minden üzenet eljutna a néphez. A politika szerepjáték-el kell fogadni. A politikus a párt reklámozó arca. Ehhez társul a sajátos előadásmód, színészi képesség. Már az ókori görögök is…tudjuk, ők is megküzdöttek a szavazatért, kiálltak, felépítették beszédüket, érveltek, színészkedtek.

Az igazi politikus színész. Színész, akinek játékszere a hangja, a mozdulatai, a Parlament, a díszlet és a szavazók vágyai.

Aztán vagy rájövünk, hogy csak vásári pojácákkal van dolgunk, vagy ha vakok vagyunk, akkor örökké csepűrágók vezetnek minket orrunknál fogva.