Belehalunk vagy túléljük? Tippek szerelmi bánat ellen!

A szakítás kicsit olyan, mintha meghalna valakink. Noha a másik fizikai, szellemi mivoltában továbbra is létezik – sőt gyakran látványosan éli világát nélkülünk –, a mi számunkra bizonyos értelemben mégis halott. Elment, és vele együtt a mi életünk egy része is véget ért.

Álmatlanság, intenzív álmodás, étvágytalanság vagy épp az „állandó rágás”, rosszkedv, koncentrációs problémák, gyomortáji szorítás, gyakori sírás, visszatérő gondolatok és a többi mind azt jelzi, hogy a test és a lélek az akut stresszállapot tüneteit produkálja, ami ebben az élethelyzetben természetes.

A szakításkor fellépő erős stressz után el kell indulnia a veszteség feldolgozásának. Ennek során gyakran tapasztalhatunk magunkon olyan jellegzetességeket, amelyek a depresszió állapotához hasonlatosak (anélkül, hogy betegek volnánk). Emellett a haragtól, elkeseredettségtől, indulatkitöréseken át a csendes belenyugvásig sokféle állapot válthatja egymást. Ez furcsa lehet számunkra, különösen, ha az első ilyen nagyobb megrázkódtatást éljük át. Baj csak akkor van ezekkel a belső állapotokkal, ha megrekedünk valamelyikben, és képtelenek leszünk idővel nyitottá válni egy új párkapcsolatra.

Megküzdés a fájdalommal
Az emberek szívesen élnek azokkal a megküzdési módokkal, amelyek elterelik a figyelmet a fájdalmukról. Ide tartoznak a „bepasizok”/„becsajozok”, „leiszom magam filmszakadásig”, „buli buli hátán” típusú „megoldások”. Ezek ideig-óráig elfedhetik a szakításhoz kapcsolódó kínzó érzéseinket, gondolatainkat, de ennél többet azonban nem tudnak nyújtani. Sőt a „kutyaharapást szőrével” elvet gyakorolva beletekeredhetünk olyan kapcsolatokba – vagy akár egészségügyi problémákba is –, amelyeket általában megspórolunk magunknak, amikor nem egy friss sebbel a lelkünkben ismerkedünk.

Beszélgetés
A szerelmi bánat feldolgozásában nagy szerephez jutnak azok a megküzdési módok, amelyek lehetővé teszik azt, hogy megfogalmazzuk, formába öntsük, kiürítsük magunkból a felgyülemlett érzéseket, gondolatokat. Szerencsés esetben jó társak is vannak ehhez. Nagy szolgálatot tehet ilyenkor egy barátnő, anya, olyan ismerős vagy rokon, akihez őszintén fordulhatunk. Ha senkink sincs, akivel megoszthatnánk a párkapcsolatunkkal kapcsolatos gondolatainkat, érzéseinket, egy napló is sokat segíthet. Később érdemes visszaolvasni bejegyzéseinket, meglepő látni, hogyan változunk még akkor is, amikor egy örökkévalóságként éljük meg bánatunkat, szenvedésünket.

Művészetek, sport, kreatív alkotómunka
Mindegyik remek terep a feszültség kiürítésére vagy akár magas szintű megmunkálására. Egy-egy jó zene segíthet átadni magunkat érzéseinknek, utána megkönnyebbülést élhetünk át. A könyvek – akárcsak a jó ismerősökkel való beszélgetések – azzal szembesíthetnek bennünket, hogy mások is voltak hozzánk hasonló helyzetben, nem vagyunk egyedül a gondunkkal. A fizikai aktivitásnak is számos pozitív élettani hatása ismert. (Intenzív kerti munkával, állatokkal való foglalkozással, egy kiadós nagytakarítással vagy pár nap kemény futással kiűzhetjük magunkból a keserűséget is.)

Tisztázás, lezárás, méltósággal elvonulás
Könnyebben el tudjuk fogadni, hogy véget ért egy párkapcsolat, ha tudjuk az okot, hogy miért történt. Ha a másik fél partner ebben, érdemes nyugodt körülmények között leülni, beszélgetni erről a szerelemről. Sokat tudhatunk meg ilyenkor magunkról, és sokat adhatunk is a másiknak. Ez mindkét felet segítheti abban, hogy ne romokba dőlt önbecsüléssel, vert hadként távozzon.

Mikor van szükség szakember segítségére? A szerelem, a szakítás és a szakítást kísérő fájdalom része minden egészségesen működő ember életének. Bár a szakítás kétségtelenül kínzó érzéseket, álmokat, gondolatokat és kusza heteket von maga után, általában szakember segítsége nélkül lezajlik a veszteség feldolgozása. Akikre és amire elsősorban szükség van: barátok, családtagok, bizalmas ismerősök figyelme, szeretete, támogatása.

Két esetben érdemes pszichológushoz, pszichiáterhez fordulni.
1. Elhúzódó krízishelyzetben, ha a hetekkel, hónapokkal a szakítás után sem tér vissza az élet a mindennapi kerékvágásba.
2. Ha valakit a szakítás kapcsán olyan önismereti kérdések foglalkoztatnak, amelyeket szívesen kibogozna. (Például: miért „megy be ugyanabba az utcába” többször is? Milyen férfiként/nőként/társként? Mi az, amiben jó volna változni ahhoz, hogy a következő párkapcsolat harmonikusan működjön?)
Ezt az utat is végig kell járnunk. (Forrás: pszichologuskereso.hu)